2008. május 8., csütörtök Országos közéleti lap IV. évfolyam, 71-72. (539-540.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Győzelem

A műholdas tévécsatornák egyike-másika szinte ontja a II. világháború eseményeit felelevenítő dokumentumfilmeket, visszaemlékezéseket, elemző, magyarázó műsorokat. Akik csak szovjet történelemkönyvekből ismerhették meg a világégést, ugyancsak elcsodálkozhatnak a látottakon, hallottakon.

A sztalini haláltáborok (melyekbe a háború alatt a legkisebb vétségért száműzték a frontkatonákat, utána pedig százezrével hurcolták a német hadifogságból szabadultakat), Katyn, a Don-kanyar, a normandiai partraszállás, Auschwitz, a varsói felkelés... valós tényeinek napvilágra kerülése elhomályosította a szovjet és amerikai filmeposzokat. A buta és brutális német, az önfeláldozó, kenyerét megosztó orosz, az agyafúrt, vagány amerikai hadfi sztereotípiája devalválódott, hiteltelenné vált. Koncentrációs táborok, hómezők, sivatagok, rommá lőtt városok hullahegyeiről készült fotók egészen más emberi tulajdonságokat rögzítenek.

A kárpátaljaiakat többször is megtiporta a háború. Zsidóüldözés, front, megszállás. Szolyva... Az itteniek habitusára, toleranciájára jellemző, hogy fél évszázad múltán itt telepedett le az "ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet hadtest" utolsó tábornoka. S nem ő az egyetlen katona, aki úgy megszerette ezt a vidéket, hogy "felszabadítása" után nem tudott tőle szabadulni.

Gyerekkoromban több kaszárnya is volt szülővárosomban. Az akkori katonapolitikának megfelelően messzi tájakról besorozott fiatalokkal töltötték meg őket. Ez önmagában is továbbéltethette a megszállás érzetét. Ennek ellenére, amennyire fel tudom idézni, a helybeliek túlnyomó többsége nem volt velük szemben ellenséges. Pedig a túlélők aligha felejtették a zabrálást, a "malenykaja rabotát". Megtörtek, behódoltak volna? Vagy egyszerűen beletörődtek a helyzetbe, ami akkor öröknek és változtathatatlannak tűnt?

Lehet.

Mégis, sokkal inkább az motiválhatta a helybelieket, hogy a nyírott fejű, riadt tekintetű, lógó zubbonyban, ormótlan csizmában tébláboló sihederekben saját fiaikat látták, akik ugyanígy tengődtek más nyelvű idegen népek között.

Az emberség szülte szánalom diadalmaskodott a gyűlöleten.

Talán ez az igazi győzelem.

Horváth Sándor

Minden jog fenntartva © 2008 Kárpáti Igaz Szó