Felsorolni is nehéz azt a rengeteg területet a feketeüzletben, ami Szemen Mogiljevics birodalmába tartozott. Alias Szeva bácsi tizenhét különböző névre szóló útlevéllel rendelkezik, január végi letartóztatásáig Európa számos országában, Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában is kiterjedt kapcsolatrendszere volt, s a jólértesültek állítják, cellájából ma is képes mozgatni ezeket a szálakat. Bűnlajstromát képtelenség egy csokorba szedni, de akár egy pillanatkép is sejtést engedhet Don Mogiljevics hihetetlen titkaiba.

A Korrespondent című ukrán hetilap elemzője összefüggést lát a maffiafőnök év eleji letartóztatása és Julija Timosenko ukrán miniszterelnök azon erőfeszítése között, hogy az orosz–ukrán gázszállítások rendszeréből kiiktassák a RosUkrEnergo közvetítőcéget. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia titkosszolgálatai sok egyéb mellett pénzmosás és fegyverkereskedelem miatt voltak folyton a nyomában, igazán meglepő, hogy az orosz hatóságok a birtokában lévő ArbatPrezstízs drogériahálózat adómachinációi miatt csaptak le az orosz személyi igazolványában Szergej Schneiderként szereplő bandavezérre.

Egyre több ukrán és orosz elemző van azon a véleményen, hogy Mogiljevicsnek komoly részesedése lehet(ett) az orosz és közép-ázsiai gázt Ukrajnának értékesítő RosUkrEnergóban. Márpedig a dollármilliókat fialó közvetítőszerepet más is szívesen átvenné. Timosenkót sem véletlenül nevezik előszeretettel "gázhercegnőnek", a kilencvenes években ezen a területen ügyeskedve, rövid idő alatt hatalmas vagyonra tett szert. Egyedül azonban képtelen lenne egy ekkora "nagycápa" kiiktatására. A már idézett lap cikke szerint ebben Dmitrij Medvegyev, Oroszország új elnöke, a Gazprom igazgatóságának a feje lehetett a segítségére, akinek a körei szintén óhajtották a közvetítő kiszűrését, hogy helyére egy másik felállásban a saját embereik kerülhessenek.

Azt, hogy Mogiljevicsnek valóban köze lehetett a gázbizniszhez (is), több verzióval igyekeznek bizonyítani. A legéletképesebb ezek közül a "Moszkvával" való kijevi kapcsolata. Az orosz főváros nevével kijevi alvilági körökben egy bizonyos Igor Fagyejevet illetnek, aki a legutóbbi, 2006-os ukrajnai helyhatósági választásokkor valahogyan felkerült a Julija Timosenko Tömb (BJUT) egyik megyei listájára. A képviselőségre nyilvánvalóan a mentelmi jog miatt lett volna szüksége, csakhogy miután erről tudomást szerzett a BJUT nagyasszonya, olyan vehemenciával dobatta ki onnan, hogy azóta sem tudni, hol bujkál. Fagyejevhez hasonlóan szintén nem tudni, hogy hová lett az az állítólagos ukrán titkosszolgálati iratcsomag, mely 20 kötetnyire rúgott. Viktor Sokin jelenlegi főügyészhelyettes azt állítja: az SZBU által 12 évig gyűjtött Mogiljevics-akta azután veszett el, hogy Olekszandr Turcsinov mostani kormányfőhelyettes, Timosenko legfőbb bizalmasa 2006-ban felállni kényszerült a főügyészi székből. Szerinte ez is bizonyítja, hogy Don Mogil-jevicsnek köze volt az akkori, Timosenko vezette kormányhoz, s hogy részesült a gázos tortából, amit most már szeretnének tőle visszavenni.

D. Gy.

Milliók a zsidók emigrációjából

Szemen Mogiljevics 1946. június 30-án született Kijevben. A hetvenes évekig átlagosnak mondható életet élt. Eleinte később is csak piti üzletei voltak. Feketepiacokon nepperkedett, ezért kapott is három évet, majd újabb négyet, amiért nagy tételben illegális pénzváltással foglalkozott. Izmosodni, úgymond hírnevet szerezni a nyolcvanas években kezdett. Első dollármillióit azzal kereste meg, hogy palira vette a nyolcvanas évek enyhülő szovjet politikáját kihasználó zsidó emigránsokat, akik fejvesztve hagyták el akkoriban a Szovjetuniót és telepedtek le a Szentföldön. Az odahaza maradt házaikat, egyéb értékeiket Szeva bácsira és embereire bízták, abban a reményben, hogy miután pénzzé teszi ingatlanjaikat, őket is kifizeti. Csakhogy a vérszemet kapó maffiózó minden ebből származó bevételét saját zsebébe tette, pontosabban az extraprofitot termelő fegyver- és drogcsempészetbe, prostitúcióba, szerencsejátékokba fektette. Érzékeltetésképpen: csak az Egyesült Államokban 10 milliárd dollár tisztára mosásával gyanúsítják, ami afganisztáni eredetű kábítószer-csempészetből származik. Amúgy Don Mogiljevics nagy gondot fordított a "tiszta" könyvelésre. Egyszer még a világhírű Deloitte&Touche könyvvizsgáló társaságot is felkérte könyvelései fehérre festésére, ám a cég képviselői, miután betekintettek különféle érdekeltségeinek pénzügyeibe, szinte fejvesztve menekültek a közeléből. Robert Fridmann amerikai újságíró nem hiába nevezi a "világ legveszélyesebb gengszterének" Vörös maffia című bestsellerében, melyben azt is megírja, hogy az izraeli titkosszolgálat róla vezetett dossziéja szintén rejtélyes körülmények között tűnt el.