Akár apró örömbuborékként is elkönyvelhetnénk az ürömben, hogy a mintegy két hónappal ezelőtt beígért százszázalékos emelkedés helyett a vezetékes gáz ára a lakossági fogyasztó számára év végéig előreláthatóan "csak" harmincöt százalékkal drágul. Mielőtt azonban még táncra perdülnénk boldogságunkban, arról ne feledkezzünk meg, hogy a feketeleves csak késik, de nem múlik. Ugyanis hozzáértők számításai szerint néhány éven belül akár a mai triplájára is emelkedhet a tarifa.

Új szín a palettán, hogy a Nemzeti Árszabályozó Bizottság, amely az országos árakat jóváhagyja, rendkívüli figyelmességről tesz tanúbizonyságot. A lakossági fogyasztó idegeire való tekintettel a díjtételeket nem azonnal emeli az említett mértékben, hanem elaprózva "jut el a csúcsra".

Hivatalos indoklás szerint a gázáremelésre azért van szükség, hogy a Naftogaz Rt. – mennyire sajnálom! – kikerülhessen jelenlegi nehéz anyagi helyzetéből, amelybe valamilyen furcsa és kifürkészhetetlen úton-módon annak ellenére került a társaság, hogy a kormány az elmúlt év végén csökkentette a vállalat adóterheit.

Azt a négyszázmillió dollárnyi deficitet viszont össze kell kaparni valahonnan. Ha máshonnan nem, a lakosság zsebéből, még akkor is, ha ez a művelet az infláció további emelkedéséhez vezet. A jelek szerint a Naftogaz Rt. vezetőinek kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy a lakosság "érzékenységével", uram bocsá', életszínvonalának csökkenésével törődjön.

Ehhez már csak annyit, hogy az évi mintegy hetvenötmilliárd köbmétert fogyasztó Ukrajna huszonegymilliárd köbméter földgázt itthon termel ki. Ezzel szemben a lakosság viszont csak mintegy tizenkilencmilliárd köbmétert használ el. Nem furcsa ez?

Nagyon olybá tűnik, hogy az "illetékes elvtársak" elve nem lehet más, mint: hadd sütögesse csak vasárnapi rántottácskáját a honpolgár a jóval drágább kazah, üzbég, esetleg török gázon!

Ebből már csak azt az úton-útfélen citált szép szlogent kellene valahogy kisilabizálni: hogyan is védjük ezzel a hazai fogyasztót?

Nigriny Szabolcs