A magyarországi médiában időről időre szóba kerül a Budapest XII. kerületében lévő turulszobor kérdése. Az emlékművet 2005 őszén avatták fel, a kerületi önkormányzat viszont csak a talapzatra rendelkezett engedéllyel, az emlékmű megépítésére már nem. Az mégis megépült. Budapest városvezetése ezt már nem tűrhette, a bíróság pedig bontási határozatot hozott.

Persze, azt én sem vitatom, hogy az engedély nélküli építés nem volt szerencsés. De ha már felavatták, miért nem lehet utólag jóváhagyni? Ezzel kapcsolatban volt kompromisszumos javaslat: a szobor legyen a II. világháború katonai áldozatainak emlékműve.

Hiába.

Az ügyben felmerül más kérdés is: mennyiben liberális, demokrata az a városvezetés, amely még egy emlékműügyben is maga kíván dönteni? Miért nem hagyják, hogy a kerület határozzon: szüksége van-e rá vagy sem?

Ezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy a jelenleg más országhoz tartozó vidék "szláv haza megálmodói" tiltakoznak a turulos emlékmű ellen? Nem. Éppen ezért tiszteletreméltó, hogy a szláv többségű Munkács város önkormányzata támogatta a várban a magyarság szent madarát ábrázoló emlékmű visszaállítását, hogy Viktor Juscsenko ukrán elnöknek semmi baja a munkácsi turullal.

Persze, az is lehet, hogy Budapest vezetői egyszerűen csak a "madárinfluenzától" féltik a székesfőváros lakóit, s ha már ők be vannak oltva egy kis turul-fóbiával, hát azt mindenkinek illik tiszteletben tartani. Úgy látszik, Budapest ma már olyan fejlett, hogy a város legnagyobb problémája egy emlékmű. Meg egyébként is, lehet, hogy a XII. kerületnek pont egy turul nélküli, engedéllyel rendelkező talapzatra van szüksége. Mekkora turistalátványosság lehetne! A fél világ odajárna találgatni, hogy az vajon mi is akar lenni, mit szimbolizál?

Ezért Demszky Gábor már megérdemelhet egy szobrot. Lehet, éppen ezt a talapzatot nézte ki magának?

Tóth Viktor