Az emelt szintű érettségi kapcsán az utóbbi időben gyakorlatilag folyamatos beszédtémává vált a diákok tudásszintje, a korrumpált, a sokba kerülő, ám valós tudást nem garantáló felsőoktatás. A napokban másodikos kislányom ellenőrzőjét lapozva rájöttem, az oktatási rendszer már az iskolában megbukik.

Ne tessenek felháborodni, kedves pedagógusok és igazgató urak! A rendszer működése vagy működésképtelensége nem közvetlenül az önök hibája, bár kétségtelen, a nagy engedékenységnek, szabadságból fakadó szabadosságnak önök is részesei.

Hogy mire gondolok? Arra, hogy gyermekkorom egyik kedvenc verse, Gyurkovics Tibor Iskola-nyitogatója mára mennyire más értelmet nyert. "Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?" Ma már valóban kész csoda, ha a gyerekek egy teljes hónapot végigtanulnak. A számtalan indokolatlan állami ünneppel motivált szabadnap, influenzajárvány miatti karantén okán ugyanis megdöbbentően megcsappant a tanulásra szánt idő. Évről évre kevesebbet vannak csemetéink a tudás házában. Értem én, hogy a rendelet az rendelet, ha ünnepel az ország, akkor a pedagógusoknak is jár a szabadnap. De például miért nem kurtítják meg a nem kötelező "vakációk" számát, s pótolják a kieső óraszámot. Mindenki a zsúfolt tantervre, a túlterhelt gyerekekre panaszkodik. De hisz képtelenség feleannyi idő alatt ugyanazt a tananyagot a kis nebulók fejébe tölteni. Marad a rohanás, az idegeskedés, a késő esti végeláthatatlan tanulás, bár én inkább magolásnak nevezném. Tapasztalataim szerint ugyanis a heti négy-öt versre a gyerekek csak addig emlékeznek, amíg elmondják.

A minap két, érettségiző gyereket nevelő ismerősöm is azt panaszolta, hogy már nem győzi a rengeteg magánórát anyagilag. Mert bár mindkettő gyermeke a megyeszékhely két nagy presztízsű oktatási iskolájába jár, úgy érzik, a pluszórák nélkül esélyük sincs rá, hogy bekerüljenek valamelyik felsőoktatási intézménybe. Akkor mire számíthatnak az átlagos iskolák vágzősei?

Felsősöket oktató pedagógus meséli, a gyerekek körében nem divat a tanulás. Sőt! Ha az év elején az osztályban van négy-öt igyekvő gyerek, az év végére osztálytársai meggyőzik róla, hogy a tanulás fölösleges időpocsékolás. Mert ha társainak ellenszegül, kiközösítik, azt pedig ugye egyik kamasz sem akarja...

Szóval, az illetékeseknek talán nem ártana elgondolkodniuk az iskolalátogatás szabályozásáról, az oktatás tekintélyének visszaállításáról, mert a jelenlegi erőfeszítésekkel a jövőben aligha képezhetünk jól felkészült, intelligens emberfőket. S aligha idézhetjük Gyurkovics Tibor sorait, miszerint "minden ember itt tanulta meg, hogy mennyit ér a munka"...

Magyar Tímea