A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) története, politikája között, bármilyen meglepő, jóval több párhuzam fedezhető fel, mint első látásra tűnik. Közel húsz éve, az alakuláskor mindkettő a magyarság gyűjtőszervezeteként jött létre. Ennek egy ideig mindkettő meg is felelt, ám egy idő után, valami oknál fogva mind Kárpátalján, mind Erdélyben megjelent a "konkurencia". Mindkét helyen érdekes módon – jogosan vagy sem? – a pluralizmus, a kompromisszum-képtelenség, a hivatalossal esetleg nem egyező egyéb vélemények lesöprése volt az indikátor. A KMKSZ-ben, még az 1990-es évek közepén, szakadásig fajult a kérdés. Az RMDSZ esetében Tőkés Lászlónak a tiszteletbeli elnöki posztról való leváltása volt a kritikus határvonal, s bár a szakadást megúszták, Temesvár hőse fáklya maradt, egyre több követővel.

Régiónkban Tóth Mihály parlamenti képviselőnek az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökévé való megválasztásával kezdődött az "ellenzék" tényezővé válása. Később, Gajdos István elnöksége óta – s nemcsak az eredményeknek, hanem a választás szabadságának köszönhetően – pedig az UMDSZ megkerülhetetlenné vált Kárpátalján, s ezzel a magyar nemzetpolitikában. A legutóbbi helyhatósági választások végképp egyértelműsítették, hogy mára a kárpátaljai magyarság és annak politikája kétpólusú.

Erdélyben, éppen jelenleg, szemtanúi vagyunk hasonló folyamatnak. Az Erdélyi és a Székely Nemzeti Tanács létrejötte, a Magyar Polgári Szövetség politikai pártként való bejegyzése, különösen Tőkés Lászlónak az európai parlamenti választásokon való sikere az RMDSZ "egyeduralmának" végét jelentette.

Ugyanakkor még nem esett szó egy ugyancsak fontos, ám – megjegyzem, csak Kárpátalján – ritkán reflektorfénybe kerülő dologról. A kritikusok folyamatosan azt rótták fel az RMDSZ-nek, hogy a stratégiai jelentőségű kérdésekben (Székelyföld területi autonómiája, az önálló Bolyai Egyetem újraindítása) nem sikerült eredményt elérnie. Ami igaz is, bár az is nehezen vitatható, hogy a szervezet azért számos – s nem az anyaországi támogatásoktól függő – kérdésben sikeres. Na most, ha megkérdezzük, hogy mit ért el a KMKSZ bármilyen, nem az anyaországi adófizetők által finanszírozott kérdésben, magyar ügyben, az ember fél keze is sok lenne a megszámolásához.

Na, ez a különbség!

A hab a tortán – mindezt látva és tudva? – pedig a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyes prominens képviselőinek a régióbeli helyzetekhez való viszonyulása. Míg Erdélyben természetesnek, sőt, szükségesnek tartják, hogy az első magyar szervezetnek – amely azért valós eredményt is felmutathat – legyen alternatívája, Kárpátalja viszonylatában viszont – a kulturális szövetség eredménytelensége ellenére – a legnagyobb ellenzőit tisztelhetjük benne. És erről a legkevésbé tehet a kezdetektől általános összefogást hirdető és követő UMDSZ.

Pedig eddig úgy tudtam, hogy a Fidesz nevében a "de" a demokrata szót takarja. Talán nem ártana egy ehhez tetteiben is igazodó alternatív hozzáállás.

Tóth Viktor