A rovat mai vendége Ivan Rohacs, a Zakarpattya Kiadóvállalat egykori vezetője, jelenleg elnökségi tanácsadó.

– Nyomdászként kezdte, aztán kisebb kitérők után visszatért eredeti szakmájához, s két évtizeden át vezette a megye legnagyobb kiadóvállalatát.

– Poligráfiai gépészmérnök szakon végeztem a Lembergi Poligráfiai Főiskolán, s 1961-ben a megyei nyomdában kaptam munkát, mely akkor még a Korjatovics téren volt. Egy ideig a gép- és műszergyártási dolgozók szakszervezeti bizottságának elnöke voltam, de amikor 1979-ben felajánlották az akkori Ragyanszka Zakarpattya Kiadóvállalat vezetői posztját, visszatértem ahhoz, amit igazán szerettem csinálni. Akkoriban a Duhnovics utcai épületben összpontosult a tankönyv, a könyv, és a megyei lapok – a Zakarpatszka Pravda, a Mology Zakarpattya és az önök lapja – kiadása is. Mivel igen szűkösen fértünk el, 1980-ban megkezdődött az új kiadókomplexum építése. Négy év múlva lett kész. Jól emlékszem, december 24-én a Kárpáti Igaz Szó volt az első lap, mellyel felszenteltük az akkori modern gépeket.

– Miért pont az Igaz Szóval?

– Úgy döntöttünk, egy kisebb példányszámú lappal indítunk, hogy az esetleges problémákat közben kijavítsuk. Így a Kijevben nyomtatott Kijivszka Pravda után az önök lapja lett az első a megyében, mely ofszetnyomással készült. Kiderült, hogy a gép tépi a papírt – ezt később kiküszöböltük –, de a lap kiváló minőségben került az olvasók elé.

– Emlékszem, nyári iskolai vakációm alatt kifutóskodtam az Igaz Szónál és egy ideig autóval szállítottuk a Gagarin utcára a készülő újság kéziratait...

– Bár a nyomdai munka már itt zajlott, a tördelőrészleg még nem készült el, a szerkesztőségek csak három hónap múlva költöztek át a kiadó új épületébe. Így ezalatt a kéziratok, a tükrök, a hasábok ide-oda utaztak.

– Nem sajgott a szíve, amikor a kilencvenes évek elején, a számítógépes tördelés bevezetésekor, gyakorlatilag kiürült az alig használt új nyomdaépület?

– A technikai haladás elkerülhetetlen. Akkoriban még virágzott a gigantománia. A mai berendezésekhez elég lett volna két emelet. Persze hogy fáj a lelkem, amiért kihasználatlanul áll az objektum egy része, hisz ez volt az épület "hangyabolya", mindenki mindenkit ismert, olyanok voltunk mint egy nagy család. Másrészt jó, hogy az egészségre igen ártalmas ólombetűket mára felváltották a komputerek. Ez az idő szava.

– Világtendencia, hogy a sugárzott média egyre inkább maga alá rendeli az írott sajtót. Milyen jövőt jósol a nyomtatott betűknek?

– A világháló terjedésével nyilván idehaza is kevesebben fognak olvasni sajtótermékeket, de úgy vélem, a könyveket és újságokat soha nem helyettesíthetik az elektronikus csatornák.

– A napokban töltötte be 70. életévét, ennek ellenére mindennap bejár a munkahelyére. Nem gondolt még a pihenésre?

– Nem tudok ölbe tett kézzel ülni. Bár a könyvkiadás körülbelül harmadára esett vissza, az újságkiadás terén a példányszámot tekintve ma is tartjuk az 1998-as szintet. 1993-ban szerződést kötöttünk egy német baptista kiadóval, mellyel idén is 93 ezer eurós megállapodásunk van. Amikor megírtam a nyugdíjaztatási kérelmemet, a németek megkértek, kezeljem továbbra is megrendeléseiket. Mivel szükség van rám, maradtam.

– Ezek szerint jól beszél németül?

– Meg tudom értetni magam, ahogyan magyarul, szlovákul vagy csehül is. Annak idején a nyomdában gyakorlatilag internacionalista kollektíva dolgozott, mindenkitől tanultam valamit.

– Munkája jellegéből kifolyólag sokszor éjszaka sem volt otthon. Családja hogyan viselte, hogy ha kellett, az ünnepi asztaltól is felállt...

– Munkamániás vagyok és el sem tudtam képzelni, hogy ne legyek ott minden egyes munkafolyamatnál. Megtörtént, hogy öt évig nem voltam szabadságon. Persze, beismerem, a kelleténél sokkal kevesebb időt szentelhettem a feleségemre és a két fiamra, akiknek a nevelése így a nejemre hárult. Ő tíz évvel fiatalabb nálam, s még szintén dolgozik, tanárnő az ungvári 15-ös iskolában.

– Gyerekei nem követik a nyomdász édesapjukat?

– Ők más hivatást választottak. Idősebbik fiamnak saját fuvarozó cége van, a kisebbik a jogtudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem docense. Mindkettőnek van családja, két lány- és egy fiúunokával ajándékoztak meg. Ma már több időm van, náluk pótolom azt az időt, amit a fiaimnál kihagytam.

– Kikapcsolódás, hobbi?

– Amikor tehetem, hazautazom Nagybereznára. Ott a folyó, na és a gombák. Számomra semmi sem hat üdítőbben, mint a természetjárás.

– Ha most felajánlanák önnek egy időutazás lehetőségét, élne vele?

– Hm... Visszafelé biztos nem mennék, a régi sérelmeket, problémákat nem jó újraélni. Egyet szeretnék: megérteni, hogy mi, ukrajnaiak miért vagyunk olyan különbözőek. Hogy miért húzunk szét, miért nem tudunk összefogni? Szeretném látni a társadalomban végbemenő sokat emlegetett demokratikus folyamatokat, hogy az emberek toleránsak és meghallgatják egymást, s végre egy irányba haladnak...

Magyar Tímea

Kedvencek:

Étel: káposztás paszuly

Ital: kefir

Állat: kutya, macska

Növény: tearózsa

Zöldség: káposzta, karalábé

Gyümölcs: cseresznye

Szín: az ősz színei

Napszak: reggel

Erényének tartott tulajdonsága: mindenkivel megtalálja a közös hangot

Negatív vonása: lobbanékony