Gondolom, már mindenki értesült arról (kivéve azokat, akik egyik-másik magyarországi sajtótermékből próbálnak tájékozódni), hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tisztújító közgyűlésén három személyt is javasoltak az elnöki posztra. Brenzovics László alelnök visszalépett, így Kovács Miklós regnáló elnök és Bakancsos László, a beregszászi középszintű szervezet vezetője vállalta a megmérettetést.

Aki ismeri szűkebb pátriánk első, ám már rég nem egyetlen és legnagyobb magyar közösségének belbecsét, az a hirtelenjött párharc hírére bizonnyal felkapja a fejét: szakadás..., nézetkülönbség..., istenek alkonya... a KMKSZ-ben?

Nem szeretnék elkeseríteni senkit, de nincs szó ilyesmikről.

Hogy miért vagyok ebben ilyen biztos?

Nos, azért, mert a szakadáshoz valamilyen komoly nézetkülönbségre, elvi, ideológiai, politikai szembenállásra van szükség. Ilyesmi pedig nemhogy a KMKSZ-en belül, de még az ellenlábas szervezetek között sincs. Hiszen, ha azt mondom, autonómia, mindenki azt mondja: IGEN. Vereckei emlékmű? IGEN, IGEN! Magyar oktatás fejlesztése, magyar nyelvű tesztek, kettős állampolgárság, nemzeti tudat őrzése... három IGEN. De még akkor sincs különösebb ellentét, ha az ukrán politikai rendszer számunkra hátrányos struktúráját kell ostorozni. Hisz ki ne szeretné, hogy biztosítva legyen a nemzetiségek parlamenti képviselete, valós hatalommal rendelkezzenek az önkormányzatok, több figyelem jusson a régiókra...

Egymásnak feszülő indulatok legfeljebb akkor korbácsolják fel aprócska tengerszemünk állóvizét, amikor a háttérben önös (önző) érdekek húzódnak meg. (Vajon miért ellenzi annyira a KMKSZ vezetése a nemzeti egyetem magyar karának szervezését, fejlesztését? Netán félti hegemóniáját, esetleg a magyarországi támogatások megosztásától tartanak?)

Akkor mégis mi van a Bakancsos huszárcsíny hátterében?

Bárhogy is osztok-szorzok, csak arra a következtetésre jutok, hogy Bakancsos Lászlónak, és még nagyon sok KMKSZ-esnek elege van az állandó magyar–magyar pengeváltásokból, abból, hogy a megyei szervezet mondvacsinált okokból elutasít minden együttműködési javaslatot, elzárkózik a párbeszédtől. S az is logikus, hogy mindez az elnökválasztás kapcsán bukkant felszínre, hisz mindez a Kovács-korszak szüleménye, a régi-új elnök fixa ideája.

Hogy sehova sem vezet, azt immár a KMKSZ elkötelezett hívei is látják. Végre, ha halkan is egyelőre, de kimondják.

Horváth Sándor