A tavaszi madárcsicsergéssel egyre inkább versenyre kel a gyerekzsivaj. Az apróságok önfeledten élvezik, hogy végre jót hancúrozhatnak. Köztudott, hogy a gyerekeknek nagyobb a mozgásigényük, így a legnagyobb élvezet számukra a futkározás és a bújócska. Amikor mindez zárt udvarban, a játszótéren, esetleg parkban történik, rendjén is van a dolog. Ám nagyon sok az utcát játszótérként használó gyerkőc. A közlekedési balesetek száma pedig évről évre nő. A legtöbb tragédia azonban elkerülhető lenne, ha...

Figyelem az autók között fogócskázókat. Fékcsikorgás... Kacagás... A sofőr káromkodik... Körülnézek, s várom, hogy a zajra valamelyik kapun kilép az egyik szülő, és rendet tesz. Sehol senki. A játék megy tovább. Végre nyílik az egyik kapu, és kilép egy fiatal nő. Odakiált valamit az előbb a balesetet éppen megúszó kislánynak, majd továbbmegy. A gyerek, az ugrálást abba sem hagyva válaszol. A rövid párbeszédből kiderül, hogy a fiatalasszony a kislány anyukája. Újabb autó közeledik. Az anyuka hátranéz. Lánya éppen akkor ismétli meg az előbbi "bravúros" jelenetet. Na most talán megérti, mi forog kockán. Semmi reakció. A nő már befordult és eltűnt a sarkon...

A jelenetet látva bizony kinyílt zsebemben a bicska. Igazából nem is tudom, kire haragudtam jobban: a felelőtlen szülőre vagy a magát és az autósokat is veszélybe sodró kislányra. Kit okolt volna az anyuka, ha megtörténik a tragédia? Bizonyára a gépkocsivezetőt, az iskolát.

Sajnos, az utóbbi időben a lányok vadócság, eleven-ség terén vetélkedni akarnak a fiúkkal, s bizony gyakran túl is szárnyalják őket. Környékünkön több kisebb-nagyobb gyerek lóg naphosszat az utcán. Az iskolából hazatérve szinte sötétedésig ott rohangálnak, hangoskodnak. Ha kedvük úgy tartja, kővel dobálóznak, sárral fröcskölik össze a szomszédok kapuját, vagy szemetet szórnak a kerítés tövébe. A hangadók kivétel nélkül lányok. A rájuk szóló felnőttet kinevetik, kigúnyolják. Az utca gyermekeit látva az jut eszembe, hogy tavasszal falun is kihajtják a jószágot a legelőre, így egész nap nincs vele gondja a gazdának...

Ha valaki mégis rászánja magát, hogy finoman a szülő tudtára hozza rosszallását, a megbírált anyuka, apuka rögtön támadásba lendül. Kikéri magának és közli, hogy ő a mintaszülő, a panaszkodó pedig bunkó. A gyerek eközben jót nevet és még inkább felbátorodik. Szép dolog a szeretet, csak ebben az esetben többet ártanak vele, mint használnak. Erre azonban csak néhány év múlva fog rájönni a szülő. Kíváncsi lennék, akkor vajon kit fog hibáztatni, és ki lesz a bunkó?

Varga Márta