Szilágyi Zoltán már hétévesen ütőt ragadott. Gyorsan a pattogó fehér golyó bűvöletébe került. Meg sem állt a sportmesteri címig. Több országos versenyen állt dobogóra, jelenleg viszont a magyar NB-II-ben szereplő vásárosnaményi csapatot erősíti. De nemcsak űzi, okítja is a sportág csínját-bínját.

Zoltán elmondása szerint a mai fiatalok nagyobb esélyekkel indulnak a sportban. Ők anno a hírhedt "vietnámi szemcsés" ütővel játszottak, még pingpongasztaluk sem volt. Íróasztalon űzték, a hálót pedig könyvek helyettesítették. A mostoha körülmények ellenére ha csak tehették, játszottak. Számukra ez sport és egyben szórakozás is volt.

Az újlaki fiú nemcsak hobbi szinten foglalkozott az asztalitenisszel, Ungvárra és Técsőre is vonatozott edzeni. Majd a Lembergi Testnevelési Főiskolán folytatta karrierjét, bekerült az ottani főiskolai válogatottba. Itt érte el legjobb eredményét. '81-ben a második helyezést szerezték meg az országos bajnokságon, ekkor kapta meg a sportmesteri címet. Miután hazatért, szakított a sporttal, az üzleti életben próbált szerencsét. Az utóbbi években viszont ismét hódol régi szerelmének, az asztalitenisznek. Megyei versenyeken vesz részt, kisebb-nagyobb sikerekkel. De nemcsak itthon, hanem Magyarországon is versenyez. A vásárosnaményi asztalitenisz-csapatot erősíti, amely az NB-II Keleti csoportjában a második helyen áll. Nem titkolt tervük, hogy bekerüljenek az NB-I-be. Most mégis a megyei bajnokságra készül.

– Hosszú idő után a Nagyszőlősi járásban, Tiszaújlakon ismét működik asztalitenisz-szakosztály, tudtuk meg a testnevelő tanárként is tevékenykedő Zoltántól. Igencsak gyerekcipőben járnak még, tavaly szeptemberben indultak, húsz gyerekkel folynak az edzések, tíz fiúval és tíz lánnyal. Egyelőre mostoha körülmények, omladozó vakolat és penészes falak között kell edzeniük a régi iskola tornatermében. A helyi vállalkozóknak köszönhetően azonban három asztalon játszhatnak a fiatalok.

Már két versenyen is indultak, és bár azt mondják, minden kezdet nehéz, nem volt okuk a szégyenkezésre. Az Ungváron rendezett megyei versenyen a '98-as születésű Vince Norbert saját korosztályában a tizennyolc indulóból hetedik lett. Esélye volt továbbjutni, viszont az első versenyén annyira izgult, hogy 15 szervát rontott. Palotás János pedig a '94-es korosztályúak között a harminchatból a tizennegyedik helyezést szerezte meg. Most is versenyre készülnek, reményeik szerint ott jobban fognak szerepelni.

– Hogyan jött az ötlet, hogy szakosztályt indítson?

– Mindig is nagy álmom volt, hogy gyerekeket tanítsak, megmutassam nekik a fortélyokat. Hosszú ideje lobbizok a járási sportosztályon. Tavaly szeptemberben végre rábólintottak a terveimre.

– Hogyan lehet megszerettetni a fiatalokkal a sportot, a mozgást?

– Amikor először találkoztunk a srácokkal, megmutattam nekik a kupáimat, elmeséltem, mit értem el a sportban, majd megismertettem őket a pingponggal, és azóta ha tehetik, jönnek és edzenek. A mai felgyorsult világban nehéz megfogni a gyerekeket, de a sok türelem megteszi a hatását. A gyerekek inkább hasznosan, sportolással, egészségesen töltsék szabadidejüket, mintsem lógjanak.

Szabó Sándor