Valami nagyon nincs rendben a kárpátaljai magyar települések helységnevei körül. Az egyik útjelző táblán a beregszászi járási Kígyós Kidosh-ként szerepel. Valami hasonló lehetett a helyzet Muzsaly helységnévtáblájával is, ám arra a helybeliek nemes egyszerűséggel festékszóróval ráírták a település rendes magyar nevét.

– Azon települések esetében, amelyek visszakapták történelmi nevüket, a magyar elnevezésük mellett azt cirill betűkkel is fel kell tüntetni – mondja dr. Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa. – A történelmi névnek a helységnévtáblán magyarul, a magyar helyesírás szabályai szerint kell szerepelnie az ukrán változat alatt vagy attól jobbra, azonos vagy kisebb betűméretben. A helységneveket a nyelvtörvény, a nemzetiségi törvény és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája, valamint a földrajzi nevekről és megnevezésekről szóló törvény is szabályozza.

– Mi a helyzet azon településekkel, amelyek nem kapták vissza korábbi történelmi nevüket?

– Amennyiben Nagymuzsaly hivatalosan ma is Muzsijevo, attól még kiírható a Nagymuzsaly megnevezés magyarul. Ugyanis elég egy községi tanácsi határozat arról, miszerint a helységnévtáblán a település neve ukrán nyelven megegyezik a hivatalos névvel, a magyar nyelvű változat pedig a történelmi megnevezéssel. Azaz, például a Vinohradovo mellett nyugodtan szerepelhet a Nagyszőlős, a Berehovo mellett a Beregszász. Erre a hatályos jogszabály módot nyújt. Csak a helyiektől függ, hogy élnek-e a törvény adta lehetőséggel.

– És a kígyósi tábla?

– Az a felirat nem helységnév-, hanem irányjelző tábla. Ezek más szabályozás alá esnek, azokon a település nevének ukrán változatát – akár visszakapta a község a történelmi nevét, akár nem – írják le angol írásmód szerint. Ott már a magyar megfelelőnek a transzkripciója jelenik meg. Ez úgy történik, mint a családneveinkkel. A helységnévtáblán, teszem azt a Zápszony településnév esetében a cirill betűs változat is Zápszonynak hangzik. Ugyanakkor egy irányjelző táblán a cirill betűs írásmód mellett az már angol írásmód szerint van leírva, s ez esetben a falu neve már Zapson vagy Sapson. Szerepelhet az irányjelző táblákon is a történelmi név, de azt már az érintett szervek döntik el.

– Bár volt ez irányú kérvény, községünk mégsem kapta vissza történelmi nevét, amely nem Nagymuzsaly, hanem Muzsaly – válaszolta érdeklődésünkre Ficaj László polgármester. – Az más kérdés, hogy a községi tanács pecsétjében ott van a történelmi név. Településünk hivatalosan Muzsijevo. Megjegyezném, hogy a magyar név is felkerült a táblára, ám Viktor Juscsenko elnök legutóbbi kárpátaljai látogatásakor azt újra cserélték, amelyen viszont már csak az ukrán és annak latin betűs átírása szerepelt. Volodimir Trikur, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás vezetője ígéretet tett – amit Braun Béla, a járási tanács elnökhelyettese is megerősíthet –, hogy rövidesen elkészítik a magyar megfelelőjét is. Állítólag már folyamatban van a dolog.

T. V.

A jogszabály betűi

A helységnevek, közterek nevei és a földrajzi megnevezések írásmódját az ukrán nyelvtörvény 38. cikkelye írja elő, tájékoztatta az igazit Jaroszlav Lazur, a jogtudományok kandidátusa:

– A szovjet érában született, de máig hatályos jogszabály kimondja, hogy Ukrajnában a közigazgatási egységek, települések, közterek, utcák, folyók és egyéb földrajzi elnevezések ukrán nyelven íródnak és kerülnek az útjelző táblákra. A jogszabály ugyanakkor lehetőséget nyújt az adott helyen élő nemzetiségek nyelvén történő megjelenítésre is. A jelzőtáblákra, térképekre felkerülő földrajzi neveket ukránul és az annak megfelelő latin betűs átiratban kell közzétenni.

B. Cs.