2007. december 29., szombat Országos közéleti lap III. évfolyam, 201-202. (466-467.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Falujárás: Eszeny
Szeletnyi történelem

Eszenyt a krónikák először 1248-ban említik. 1283-ban megvették a Becse-Gergely családból származó Apa fiai, Gergely és Jakab 300 márkáért Tamás és Boksza grófoktól, Simon fiaitól. Később ismét Simon leszármazottai lettek a helység birtokosai. Egyikük a neves Csapi család őse volt.

A településen 1270-ben a pálosok kolostort alakítottak. 1639-ben Csapi Ferenc, az új, református vallás híve elűzte a pálosokat. A néphit úgy tartja, hogy a kolostor köveiből épült az új templom és a helység akkori lakóházainak egy része. Az elmúlt évszázadok során a Csapiak mellett kisebb-nagyobb birtokrésszel rendelkezett itt az Eszterházy, a Fáy, a Beregszászi család. 1879-ben a település házainak túlnyomó része tűzvész martalékává vált. Református anyaegyháza az 1770-es években keletkezett.

1944-ben innét 313 férfit hurcoltak el a sztalini lágerekbe, közülük 94-en sohasem tértek haza. A második világháborúnak a községből tíz halottja van.

Portré

Kovács Ferencnek 2002-ben szavazott először bizalmat a falu. A következő polgármesteri választáson is mellette tették le voksukat az eszenyiek. 1956-ban született. A Munkácsi Szovhoztechnikum elvégzését követően a Lembergi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agronómusi diplomát. Húsz évig tevékenykedett szakmájában. Egy felnőtt fiú és egy lány boldog édesapja. Felesége, Katalin szociális munkás.

A múlt tanúi

A község református temploma 1794-ben épült, torony nélkül, mai formáját 1815-ben nyerte el. Előtte áll a település első világháborús halottainak turulmadaras emlékműve, amely több évtizeden át tartó kálvária után 2002 nyarán került vissza a helyére.

1991 novemberében a temetőkertben emlékhelyet állítottak a II. világháború és a sztalinizmus helyi áldozatainak. Ugyanazon év őszén emléktáblát avattak a templom falán Balogh Sándornak, a falu református lelkészének, aki szintén a sztalini önkénynek esett áldozatul.

A községháza falán emléktábla jelzi: a helység 850 éve létezik, népe nyolc és fél évszázada vívja küzdelmét a természeti erőkkel, a tiszai áradásokkal és a gyakran változó világi hatalmakkal. A falu határában álló Kastélydombhoz érdekes legenda fűződik.

A néphit szerint itt állt Micz bán kastélya. Gőgös neje a férj távollétében hét fiúgyermeknek adott életet. A kegyetlen asszony egyik szolgájának megparancsolta, hogy a hét újszülött közül hatot rejtsen el... Igen sok év telik el, s a fiúk sok viszontagságon mennek keresztül, míg hazatérnek.

A település legrégibb háza jövőre lesz százéves. Ezt bizonyítja a homlokzaton szereplő 1908-as dátum.

Jelenleg a 71 éves Szabó Borbála lakja. A házat a férje családja építette, ő maga Kisdobronyból még 1954-ben került a községbe.

Lokálpatrióták

A Micz Bán Hagyományőrző Egyesületet – amelynek Szabó Tibor az elnöke – 2005-ben alapították egykori és mai táncosok és azok szülei, akik az idő múltával is hűek maradtak a népi kultúrához. Az egyesület célja a hagyományőrzés.

Az egyesület idősebb tagjai a népszokások továbbélését segítik elő azzal is, hogy tudásukat átadják a fiatalabb generációnak. Fontosnak tartják megőrizni és feleleveníteni a lakodalmast, a betlehemest, a keresztelőkhöz, a temetésekhez kapcsolódó szokásokat.

Már nem félnek az árvíztől

Az utóbbi évtized két nagy tiszai árvizét csak némi szerencsével úszta meg Eszeny. A férfiak azt is megtették, hogy puskákkal és vasvillákkal felfegyverkezve védték a gátat, mert az a hír járta, hogy Csap mentése érdekében feláldozzák a falut, itt vágják át a védművet.

Az árvízveszély mára csak rossz emlék maradt, mondja Kovács Ferenc polgármester. A térségben ugyanis befejeződött a Tisza gátjának erősítése. A töltés törzsét öt méterrel szélesítették, koronáját pedig 1–1,2-vel magasították. Igaz, a nyári jégeső és zivatarok alaposan megrongálták a gátat. Az őszi áradások előtt azonban a kivitelező kijavította a hibákat.

A gát erejét nagyban csökkentette, hogy a védvonal szerves részeként telepített ártéri erdőt a kilencvenes években elkezdték kivágni. A krónikus tüzelőhiány arra kényszerítette a lakosságot, hogy a védvonal fáit vigyék haza. Hogy ezzel mekkora veszélyt okoztak, az a gyakorlatban is beigazolódott.

Az erdő fáira már nem sok családnak van szüksége, mondja a polgármester. Eszenybe ugyanis elért a földgáz. A település 460 portájából ma már 400-on vezetékes gázzal fűtenek. Az idén az óvoda is átállt gázfűtésre. A jövő esztendőre maradt az iskola bekötése a hálózatba.

Fát tehát már senki nem fog az ártéri erdőből hazavinni. Abból ugyanis semmi nem maradt. De Eszenyben nem is a Tiszától félnek. Sokkal komolyabb és gyakoribb veszélyt jelent a belvíz és a Csaroda-csatorna. Utóbbi a Szernye mocsár vizét szállítja a Tiszába. Aggodalommal tölti el a helybélieket, hogy a csatorna jobb oldali védőgátját jó egy méterrel megmagasították. A falu felőli oldalon azonban maradt a régi gát. Ha tehát innen jön az ár, akkor a település csak a szivattyúkban bízhat. Ám ha a Tisza is nagy, akkor komollyá válhat a veszély, mert a csatorna vizét nincs hová elvezetni. Jelenleg csak reménykedni lehet, hogy ez nem következik be.

Az 1700 lakosú településen azonban nem foglalkoznak az árvízveszély gondolatával. Béke és nyugalom jellemző a községre, ahol mára a foglalkoztatási problémák is megoldódtak. A fiatalok a korábbi határjárást feladva a Csap környékén épült gyárakban találnak munkát és biztos jövedelemforrást. Kovács Ferenc szerint csak a negyvenesek vannak gondban, mert az ő elhelyezkedésük szinte lehetetlen.

Eszeny lakosságának mintegy 20 százaléka roma. Ám velük itt nincsenek problémák. Dolgos emberek, akik oroszországi és kelet-ukrajnai munkavállalásokon keresik a kenyérre valót. Rendezett körülmények között, takaros házakban élnek. Sokuk életviteléről a magyarok is példát vehetnének.

A Tisza partjára települt falunak van jövője. Mára megállt az elvándorlás. Az itt élők igazi lokálpatrióták. Az elnéptelenedés sem fenyeget. Eszeny egyike azon kevés településünknek, ahol a keresztelők száma felülmúlja a temetésekét.

Az élet "Ritmus"-a

A Ritmus néptáncegyüttes a település jelképének is tekinthető. 1989 októberében alakult. Tagjait három falu – Eszeny, Szalóka, Tiszaújfalu – zenét, táncot szerető fiataljaiból válogatta össze Szabó Tibor, az együttes vezetője. A jelenlegi táncosok között már szürtei, tiszaásványi, jánosi és mezővári fiatalok is vannak.

Céljuk, hogy megőrizzék és megismertessék Kárpátalja magyar néptáncát határon innen és túl. Mind a hazai, mind a külföldi fesztiválokon sikeresen szerepelnek. Számos elismerésben részesültek. Tíz éve megkapták a Népi Együttes címet, 2004-ben elsőként érdemelték ki a Kárpátaljai Magyar Nívódíjat.

Az idén öt országban – Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia és Románia – léptek fel, emellett számos ukrajnai rendezvényen is szerepeltek. Az évet januárban kezdték a Határok nélkül – a tánc nyelvén című budapesti fesztiválon, s a magyar fővárosban is zárják, a Fővárosi Nagycirkuszban.

Fehér köpenyben

Jónás Klára harminchét évvel ezelőtt öltötte magára a fehér köpenyt, és kötelezte el magát a gyógyítás mellett. Igaz, már két éve nyugdíjas, de ennek ellenére még dolgozik. Az Eszenyi Családorvosi Rendelő főnővéreként elsősorban a várandós asszonyok segítője.

– Egyre nehezebb a családot, a háztáji gazdaságot és a munkát összeegyeztetni – mondja a főnővér. – Az egészségi állapotom is mind gyakrabban tiltakozik a megfeszített munkatempó ellen. Gyakran foglalkoztat a visszavonulás gondolata.

Mivel az egészségügyi intézmény vezetője nem helybeli, így Klára szinte állandóan szolgálatban van. Hiszen baj esetén akár éjszaka is hozzá fordulnak segítségért a falubeliek. Ilyenkor a szakértelem és a sokéves tapasztalat bizony életet is menthet.

Minden jog fenntartva © 2007 Kárpáti Igaz Szó