A tél – bár még havat nem hozott – azzal köszöntött a lakossági fogyasztóra, hogy a távfűtők így, az idény kezdete előtt (mert ugye, fűteni még eszük ágában sincs) csak úgy csípőből, az eddigi négyzetméterenkénti öt hrivnya tizenkét kopijkás tarifát öt kilencvenkettőre emelték.

Emiatt aztán akár a haját is téphetné a tömbházban lakó. De mint említettem, ennek semmi gyakorlati jelentősége nincs, ezért vagy didereg tovább, vagy kapcsolgatja a villanymelegítőt. Netán röhög a markába, mert már jó ideje kiszámolta, érdemesebb áldozni az egyedi fűtési rendszer beszereltetésére. Még ha anyagilag megterhelő is, még ha a hivatali bürokrácia miatt rengeteg is az utánajárás. Azonban megfizethetetlen előnye, hogy rendkívüli módon kíméli az idegrendszert, amiből, tudjuk, életünk során csak egy van, és ha tönkremegy, helyreállíthatatlan.

De mit tegyen a kispénzű fogyasztó? Akinek alig jut élelemre és a rezsi rendezésére? Ül és gondolkodik. Egyes pszichológusok szerint az alacsony hőmérséklet rendkívül ösztönzőleg hat az agytevékenységre. Tehát alternatívát keres. Néhány perc múltán beugrik a régi alapigazság: a gázfűtésnél csak a fafűtés olcsóbb. Mármint akkor, ha lopott fáról van szó.

Ezt az egyébként nem igazán rejtett összefüggést sokan még idejekorán, vagyis a nyári, kora őszi hónapokban felismerik. Sőt, ebből kiindulva az elhatározást tett követi. Indulás az erdőbe. Nem gombáért, nem szamócáért, hanem fáért.

Vannak a megyében kimondottan frekventált helyek: Beregszászi járás, Nagybereznai járás, de a huszti, ungvári és nagyszőlősi fatolvajok sem mennek a szomszédba némi rafinériáért. Ők is nagyon jól tudják: fát lopni fölöttébb szégyenletes dolog, ráadásul lakolhatnak érte, ha lefülelik őket, tettükért súlyos pénzbüntetés jár.

Hogy mekkora és mennyire (el)riasztó az összeg, s hogy behajtható-e egyáltalán, azt most ne firtassuk. Maradjunk inkább a rafinériánál. Jobb a békesség, ki vállalja be, hogy ujjat húzzon a hatósággal?

Valószínűleg ezért ennek a "szakmának" is kialakult a maga szisztémája. Az ügyesebbje egy-egy alkalommal keveset visz, sokszor hátizsákban, de azt nagyon gyakran. Az esetenként így elvitt mennyiség még a szabálysértés kategóriáját sem meríti ki. A kockázat tehát elenyésző, a kár azonban, ha összesítjük, mégis tetemes, még ha nem is említhető egy napon a hektárnyi területeket kiirtó "törvényes" fakitermelőkével.

Mindezek ellenére úgy vélem, nem szükséges rendkívüli empátia ahhoz, hogy annak helyébe képzeljük magunkat, aki rászoruló családját, gyermekeit és magát igyekszik megkímélni a téli hidegtől.

Mi, a többség, persze jók vagyunk és nem lopjuk az erdőből a fát. De elég még egy-két a fűtésdíjhoz hasonló áremelés – amint hírlik: a gáz, a víz és a villanyáram is benne van a pakliban – és egyre többen tekingetünk majd az erdő felé.

Nigriny Szabolcs