Az utóbbi időkben egyre többen foglalkoznak koronakutatással, próbálják megfejteni a Magyar Királyi Szent Korona rejtélyét. Azzal ugyanis szinte mindenki egyetért, hogy valami titokzatosság bizony erősen körüllengi "őszentségét".

Nos, valójában a Szent Korona három különböző korona igen gondosan megtervezett és kivitelezett összedolgozásával készült, és éppen ebből ered a hármassága, ugyanakkor egyik rejtélye is.

Az első és egyben legrégebbi az aranykeresztes, oldalfüggős, drágakövekkel telerakott, tömör arany Uruki sámánkorona, amely az ősmagyar, feltétel nélküli szeretet vallását képviseli. Ez jelenti a legeslegnagyobb értéket, hiszen annak idején ezt maga Gilgames készítette, s ezzel koronázták meg Jézust is 29-ben. Ám az iszlám erőszakos hittérítése és nyomása miatt, jogutódként, az Álmos- és Lebéd-házi fejedelmeknek ajándékozták.

A másik, a Dukász Mihálytól kapott zománcképes korona, amely a bizánci egyházat képviseli, s a harmadik a pápától kapott liliomos aranykorona, ami értelemszerűen a római egyházat képviseli. Azzal a céllal dolgozták össze eggyé, hogy ily módon is hirdessék: magyarhonban minden vallásnak békésen meg kell férnie egymás mellett.

Itt tegyünk említést István király koronázásáról is, hiszen a mai napig nem tisztázott a köztudatban, hogy valójában mikor is történt az a bizonyos koronázás, 1000-ben vagy 1001-ben? Nos a válasz nagyon egyszerű: mindkét dátum helyes, hiszen először az Uruki koronával koronázták magyar királlyá 1000. augusztus 20-án, és csak pontosan egy évvel később a Rómától kapott koronával keresztény királlyá.

Lászlót 1077-ben a Gilgames koronával koronázták királlyá, ekkor döntöttek úgy, hogy a hármas királyi koronát összeszerelik. A Szent Korona tervezője és készítője Dajka beavatott aranyműves volt. Az elkészült Szent Koronával aztán Lászlót ismét megkoronázták 1087-ben.

No és a másik rejtély, s egyben a legmegdöbbentőbb tény a magyar koronáról, vagyis amitől egyedülálló az egész Földön: a koronába beépítettek tizenkét úgynevezett "beszélő, gondolatrezgésre hajlamos követ", ami azt jelenti, hogy ezek a kövek a Szíriuszról származnak, pontosabban Arvisura-Anyahita hozományaként kerültek Ataiszra, Kr. e. 8508-ban.

Mint az a nevükből is sejthető, ezek a kövek nem akármilyen tulajdonságokkal rendelkeznek. A korona viselője – aki csakis beavatott lehetett – ugyanis telepatikus kapcsolatba került általuk a huszonnégy Hun Törzsszövetség többi beavatottjaival, így segítve az uralkodót a fontos döntések meghozatalában.