2007. október 13., szombat Országos közéleti lap III. évfolyam, 160. (425.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Lóparádé

Mikor először ballagott velem szemben az utcán, előbb csak csodálkoztam. Még tetszett is, hogy lám csak a városból sem hiányzik ez a büszke állat. A ló mit sem törődött az én meditálásommal, jóízű legelészésbe kezdett, majd továbbindult. Körülnéztem, hol lehet a gazdi, de az utcán rajtunk kívül éppen senki sem járt. Biztosan valamelyik kapualjból figyeli a jószágot, gondoltam, s mentem is tovább.

Talán el is felejtettem volna az esetet, ha néhány nappal később a város egy másik részén nem baktatott volna előttem újra két ló. A reggeli forgalomban kimért nyugalommal poroszkáltak. A közelükben most sem volt senki. Többen is utánuk fordultak, az óvodába igyekvő gyerekek pedig ámulva nézték a pacit.

Az autósok már nem voltak ennyire meghatva a látványtól, s nemtetszésüknek hangos dudálással adtak hangot. A két állat megrettent, s egy hirtelen mozdulattal odébb ugrott. Veszélyes mutatvány volt, de nem történt baj. Vártam, hogy valaki majd csak elvezeti a két kóborlót, de senki nem vállalkozott rá. Még ezen az eseten is túltettem volna magam, ha néhány nappal később nem lett volna hasonló élményben részem. Egyik ismerősöm arról mesélt, hogy az Ungvárra vezető főúton az autókra fittyet hányva sétált két ló, nem kis káoszt okozva az arra közlekedő autósok körében.

Szép dolog az állatszeretet. Az is figyelemre méltó, hogy nem szabad bezárni, fogva tartani azokat. Na de ez a fene nagy szabadság már nem veszélytelen. A kutyákat sokkal jobban ismerjük, mégis tudnak kellemetlen meglepetéseket okozni. A lovak viselkedéséről, szokásairól azonban nem vagyunk ennyire felvilágosultak. A vétlen járókelőkre egy megvadult ló akár veszélyesebb is lehet, mint egy felbőszült kóbor kutya. A közlekedési balesetek okozásáról már nem is beszélve.

Az is igaz, hogy a közeg dolga sem egyszerű ilyen helyzetben. Mert ha rajta is kapja a szabálysértőt, mit kezd vele? Felírja, megbírságolja, előállítja? És hogy találják meg a gazdát? Tudvalevő, hogy a lovak hazatalálnak, ezért a nyakába akasztja a bírságról szóló táblát? Azt elképzelni sem tudom, hogy a titokzatos tulaj majd megjelenik az őrszobán, bocsánatot kér és fizet. Azt viszont igen, hogy az utcákat rovó lovak miatt előbb-utóbb baleset történik. És akkor még nem is beszéltünk a kíváncsi gyerekekről, akik jó szándékkal közelednek hozzájuk, mert szeretnék megsimogatni az állatot, amit az félreérthet és egy nagy rúgással válaszolhat rá.

Ugye nem mindegy, hogy a szerencsét hozó patkót találjuk vagy a szemünk közé kapjuk. Gondolom a lótartásnak is vannak írott és íratlan szabályai, amit a gazdáknak komolyan kellene venni és szigorúan betartani. A hatóságoknak pedig betartatásuk módját ellenőrizni. Ellenkező esetben a szó szoros értelmében is áteshetünk a ló másik oldalára.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2007 Kárpáti Igaz Szó