Lassan már az ukrajnai belpolitikai élet meglepő svédcsavarjain is könnyebben el lehet igazodni és egyszerűbben megjósolható a jövő, mint amennyire kiokoskodható, hogy mit is hoz ez a sokat emlegetett klímaváltozás. A tudósok ugye hosszú forró nyarat jósolnak, és férfiemberként már csak az vigasztal, hogy az előrejelzések szerint legalább a Ben Quik-invázió, vagyis honunk szebb keblű hölgyeinek köreibe várt Paul Newmann-klónok hódító hadjárata egyelőre elmarad.

Hollywoodi paradicsomtermesztők tehát nem fogják rontani nyáron a facér újságírók (szoknya)vadászesélyeit, van más gondom. A múltkor beszélgettem az egyik sörárpát termesztő farmer barátommal, akinek nagyon betett a tavaszi aszály. Szavaiból ítélve még az is megeshet, hogy nem lesz sör a nyáron.

No akkor lemondok a bi- és monokinis hölgyekről! Jöjjön inkább a jégkorszak mamutostul, kardfogú tigrisestől – hiszen egyesek szerint lehet, hogy ez lesz a globális felmelegedés vége –, csak a söröm megmaradjon, de úgy néz ki, hogy mégis kénytelen leszek alternatív italforrások után nézni. Ahogy a nagy autógyártó cégek egy kissé elkésve nekiláttak a hibrid- és elektromos meghajtású járgányok kifejlesztésének, úgy kutatok most én is valami nyári szomjoltó után. Végtére abba még belegondolni is rossz, hogy negyven fokos kánikulában vizet igyak, hiszen abban kadmium, arzén meg cianid van! Mivel pedig ennyire azért nem akarom rongálni az egészségemet, exagronómusként kidolgoztam egy jónak tűnő megoldást. Szereztem néhány pompás agavé-kaktuszt, és jelenleg épp a tequilakészítés rejtelmeit tanulmányozom. Elég jól haladok a témában, hiszen már kitűnően lecsúszik a torkomon a mexikóiak nemzeti agyvizenyő serkentője. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy mire a citromfám termőre fordul, a Tisza is hoz majd némi sót Aknaszlatináról, úgyhogy nem marad más hátra, mint bebeszélni magamnak, hogy lábaimat nem a legmagyarabb folyó, hanem a tenger hűs habjai simogatják, Tiszapéterfalva pedig valójában a titkos közép-európai Acapulco.

Matúz István