2007. május 10., csütörtök Országos közéleti lap III. évfolyam, 70-71. (335-336.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
A rák nem halálos ítélet...
Ukrajnában mégis kétszer többen halnak meg, mint szomszédainknál

Vajon mi a célszerűbb – beosztani a rendelkezésünkre álló kisebb összeget vagy további pénzforrások után kutatni? Igazán élesen akkor vetődik fel ez a kérdés, amikor a hiány miatt emberi életek kerülhetnek veszélybe. Nyugtatgathatjuk magunkat az Egészségügyi Világszervezet következtetésével, mely szerint a magas ráfordítás nem mindig áll arányban az egészségügyi ellátás színvonalával, ám még így is bosszantó, hogy egyes országok medicinájának éves finanszírozása megegyezik Ukrajna egész költségvetésével. Vannak azonban szakágazatok, melyekhez nem elég az orvosi hozzáértés. Az onkológiának például korszerű műszerekre és gyógyszerekre van szüksége. Az onkológiai szolgálat mai helyzetéről, problémáiról Igor Scsepotin, az ország főonkológusa nyilatkozott az Ukrán Egészségügyi Minisztérium hetilapjának. Most ezt az interjút ajánljuk kivonatosan olvasóink figyelmébe.

– Hogyan jellemezné az ukrán lakosság egészségi állapotát?

– Az országban igen elrettentő a daganatos megbetegedések mértéke. Egyes fajtái szinte ugrásszerű növekedést mutatnak. Míg a XX. század elején a rák a 12–14. halálok volt, a század végére a 2. helyre került, s a következő tíz-tizenöt év során előreláthatólag ez lesz az elhalálozások legfőbb felelőse.

Ukrajnában évente 165 ezer embernél diagnosztizálják a kórt, s közel 90 ezren távoznak az élők sorából rosszindulatú daganatok következtében. Jelenleg 900 ezer beteg szerepel a nyilvántartásban. Alapprobléma, hogy a korai felismerés és a kezelés terén Ukrajna a sereghajtók közt van. A diagnosztizálást követő egy éven belül kétszer annyian halnak meg, mint Európa más országaiban, s a műtéti beavatkozást követő túlélési arányok is jóval rosszabbak.

– Mi áll a negatív mutatók hátterében?

– Sajnos az elmúlt 15 évben "magára hagyták" szolgálatunkat. Az egykori ellátási rendszert még a Szovjetunió felbomlásakor megszüntették. Csupán a közelmúltban kezdődött el az ágazat reformja, most alakul a nemzeti rákkutató intézet. Az átalakulásokat persze nem mindenki támogatja, ám az onkológusok többsége egyetért velük.

– Milyen pozitív változást ígér ez az intézet?

– Összefogja, koordinálja, egységesíti az onkológiai betegek diagnosztizálását és kezelését. Mert ma gyakori, hogy az orvos hozzáértésétől függően városonként, kórházanként is más-más módszerrel kezelik ugyanazon betegeket. Az intézet feladata, hogy standard ellátást biztosítson Ukrajna valamennyi kórházában, legyen szó akár Kijevről, akár Melitopolról. Nagy szerepe lesz az egészségügyi kultúra népszerűsítésében is, ami jelenleg gyakorlatilag a nullával egyenlő. S ez nemcsak az emberek, hanem az ezért felelős szakemberek hibája is. Nélkülözhetetlen az önvizsgálat, a megelőzés, a korai felismerés módszereinek ismertetése, minél szélesebb terjesztése a médiumokon keresztül. Folyamatosan hangoztatni kell, hogy a rosszindulatú daganat nem ítélet, hanem ugyanolyan betegség, mint bármely másik, s ugyanúgy lehet kezelni. Nagy reményeket fűzünk az ismeretterjesztés sikeréhez, mert csakis a lakosság hatékony közreműködésével érhetünk el gyökeres változást. Az idejében diagnosztizált ráknál ugyanis 100 százalékos a felépülés esélye.

– A korai felismerésben nagy szerepe van a lakosság egészségügyi kultúrájának, de vajon mennyire lehetünk elégedettek a legalább ennyire nélkülözhetetlen diagnosztikai műszerekkel?

– Ilyen hiányos finanszírozás mellett irreális arról álmodozni, hogy a közeljövőben javul a műszaki ellátottság. Ám a tehetetlenséget és a negatív mutatókat nem lehet mindig ennek rovására írni, bármennyire is kényelmes. Meg kell tanulni helyesen és célszerűen használni a meglévő eszközöket. Tipikus, hogy egy kórház kap egy drága, egymillió hrivnyás műszert, aztán az ott porosodik a folyosón két-három évig. Az is gyakori, hogy naponta csupán két-három órán át használják, holott folyamatosan lehetne üzemeltetni. De az is megtörténik, hogy nem az arra érdemes egészségügyi létesítmény kapja, s míg egyik helyen hetekkel korábban fel kell iratkozni a vizsgálatra, másutt kihasználatlanul áll ugyanaz a diagnosztikai eszköz. Egyszóval, messze vagyunk még a harmonikus lakossági ellátástól.

Ami pedig a gyógyszereket illeti, a jelenlegi állami finanszírozás csupán a szükséges összeg 30 százalékát fedezi...

– Tetten érhető valamilyen ukrán sajátosság a rákos megbetegedések struktúrájában?

– Ukrajnában a világon általában tapasztalható tendenciák érvényesülnek. Jellegzetes, hogy az iparilag fejlettebb régiókban, délen és keleten gyakoribbak a daganatos elváltozások. Gyakorlatilag így fizetünk az urbanizált életmódért.

Kiszó-feldolgozás

Minden jog fenntartva © 2007 Kárpáti Igaz Szó