Heé Arnold Gáton lakik, de Munkácson tanul és már nyolc éve egy igen férfias sportot űz. A hölgyeknek is tetsző sportról van szó. Két férfi feszül egymásnak testhez tapadó szerelésben. A birkózásról van szó.

Ezzel kapcsolatban tettem fel neki pár kérdést, akinek elismerésre méltó eredményeiről már több alkalommal is hírt adtunk lapunk sportrovatában.

– Mikor és hogy indult a birkózói karriered?

– Azt hiszem, hét és fél éves lehettem, amikor édesapám javaslatára elkezdtem edzésekre járni, mivel úgy vélte, valamivel le kell kötni a fölös energiámat. Az iskolában egy kicsit virgonc gyerek voltam, sokat verekedtem. Előbb Beregszászba jártam edzésekre, ahol egy kisebb tornán első lettem. Ez volt a debütálásom. Másfél év után Munkácsra kerültem, ma is ott készülök a versenyekre.

– Hogyan érdemelted ki ezt a sok érmet?

– A munkácsi edzőteremben Ivan Kukuskin egykori Európa-bajnok lett az edzőm és az eredmények jöttek szép sorjában. Nagyon sok helyen megfordultam. Jártam Romániában, Moldovában, Szlovákiában, Oroszországban és Magyarországon. Mind közül a mariupoli ukrán bajnokságon szerzett 3. helyemre vagyok eddig a legbüszkébb.

– Mik a terveid?

– Májusban ismét országos megmérettetés lesz, arra készülök. Bizakodó vagyok, úgy érzem, a múlt évhez képest sokat fejlődtem. Remélem bekerülök a válogatottba és utazhatok a kadett Európa-bajnokságra Varsóba.

– Úgy tudom, kereskedelmet tanulsz. Mi lesz így a tanulmányaiddal?

– Ha levelezői tagozaton is, de mindenképpen szeretném megszerezni a diplomát, és akkor talán a szüleimnek is besegíthetek a boltban.

– Ez egy elég kemény sport, nem adódtak még problémáid?

– Volt, hogy a birkózás miatt kerültem bajba és megesett, hogy pont ez húzott ki belőle. Van úgy, hogy idősebb ellenfelem van, akit rendszerint "odateszek", amit ők nem tűrnek túl jól, mert hát nehogy már egy "taknyos" lenyomja őket. Ilyenkor már nem is birkózunk, inkább verekszünk.

– Mi a helyzet a csajokkal?

– Vannak. Tudod, a sportolókat kedvelik a lányok. Szeretek diszkóba járni és mindig találok valakit. Most is van egy pár... .

Juhász Sándor