Sokan irigylik a nyugdíjasokat, mondván, arany életük van. Számukra minden nap szabadnap, nincsenek elvárások, amiknek meg kell felelniük, és mégis megkapják a fizetésüket, a nyugdíjat. Azt a pénzt, amiért egész addigi életük során gürcöltek.

Ám nem árt belegondolni, hogy nekik is van feladatuk. Ilyen például elhalmozni az unokákat szeretettel és átadni mindazt a tudást, amit még ők tanultak a nagyszüleiktől. Így generációról generációra száll át a családi titok. Van, aki a família évszázados receptgyűjteményével kérkedhet, vannak, akiknél XIX. századi ereklyék rejtőznek a padláson, és akadnak néhányan, akik őseik gondolatait osztják meg unokáikkal.

Ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön, és gyakran a gyerekkel egy "súlycsoportba" tartozónak tekintik őket. Pedig többen közülük még jó erőben vannak, s az eszük is vág, mint a borotva. Szóval vannak, akiket nem kell félteni, mert minden életkorban és helyzetben feltalálják magukat. Íme két fényképpel alátámasztott példa, hogy nemcsak siránkozni tudnak. Ha kell, a tettek mezejére lépnek.