Vidékünkön sorra zárják be a laktanyákat, számolják fel, illetve költöztetik más vidékekre a mára funkciójukat vesztett katonai egységeket. Ám amelyek maradnak, azok ellen is egyre erőteljesebben tiltakozik a lakosság. Miként nem kívánatos objektum a Gát közelében lévő lőszerraktár, úgy vált teherré az ugyancsak a Beregszászi járásban lévő lokátorállomás.

Gecsében bárkit kérdeztünk, valamennyien ellenzik a falu földjein lévő katonai létesítmény jelenlétét. Feszülő indulatokat ugyan nem észleltünk, de azt igen, hogy a helybeliek nem akarnak tovább hallgatni a problémáról, mely szerintük egyre élesebben vetődik fel. Azt azonban nemigen tudták megfogalmazni, miben látják a káros hatást, s miért is kellene eltávolítani a falu közvetlen közeléből a lokátorállomást.

– Közel négy évtizede telepítették ide az objektumot – mondja Mester András polgármester. – Akkor senkit nem kérdeztek meg, mit szólunk hozzá. A katonai létesítményen a kaszárnyákon kívül egy lakónegyed is van. De mert az ott élők nem szerepelnek a községi tanács nyilvántartásában, hiába fordulnak hozzánk különféle szociális problémákkal, nem tudunk segíteni. Pedig probléma van rengeteg. A katonai bázis teljesen leépült, az oda vezető út szinte járhatatlan.

A polgármester elmondta továbbá, hogy a kérdésről beszélt a bázis parancsnokával, aki elmondta, hogy a lokátorok egy részét már leszerelték és a meglévők sem működnek. Ezzel szemben Gecsében bizonyos időszakokban lehetetlen fogni a televízió adását, amiért minden bizonnyal a radarállomás a felelős. A környező településeken gyakoriakká váltak a születési rendellenességek is.

Útban Gecse felé egy nagybaktai fiatalasszony megsúgta, hogy a környéken sok a daganatos beteg, de tudomása szerint "fentről" utasították az egészségügyi intézmények vezetőit, felcsereit, hogy erre vonatkozó információt ne adjanak senkinek. Véletlen-e vagy sem, de Berki Melána, a gecsei felcser elmondása szerint náluk egyetlen daganatos beteg sincs. Az utolsó születési rendellenesség pedig valamikor a nyolcvanas években fordult elő. Az egyetlen gond a radarállomással, hogy zavarja a televíziózást.

Hallgattassék meg a másik fél is. Elindulunk lokátornézőbe. Az állomáshoz vezető út valóban nem a legjobb minőségű, de tegyük hozzá: semmivel sem rosszabb az állapota, mint a községen átvezető főúté! A bejáratnál fegyvertelen őr. A katona elsiet, hogy hívja a parancsnokát. Miközben várakozunk, megszemléljük a terepet: rendezett udvar, fehérre festett kapu és kerítés, és a katonai létesítményeken megszokott tisztaság. Majd jön Anatolij Kosztak őrnagy, a körletben állomásozó, alig tucatnyi katonát számláló rádió-műszaki század parancsnoka és készségesen ad felvilágosítást.

– Ismerem a falubeliek problémáját. Erről már a korábbi önkormányzattal is beszéltünk. Három éve a járási közigazgatás közbenjárására kiszállt ide egy lembergi szakbizottság, hogy mérje a sugárszintet. Az adatok azonban meg sem közelítették az egészségre káros értéket. A mérések valódiságát Bihari András, a járási közigazgatás akkori elnöke is ellenőrizte. Ezt követően egészen az új polgármester színre lépéséig teljes volt a nyugalom.

A parancsnok körbenéz és a közelben lévő lakóházak között játszadozó gyerekekre mutatva folytatja:

– Nézze, itt egy tucatnyi gyerek nevelkedik, köztük az enyéim is. Gondolja, hagynám, hogy itt játszanak, éljenek, ha ez valóban veszélyes hely lenne? Különben úgy látom, az önkormányzatiaknak nem annyira a lokátorral van gondjuk, leginkább az általunk közel harminc hektár földre vetettek szemet...

Azt Mester András sem titkolja, hogy valóban szeretnék hasznosítani a jelenleg katonák birtokolta területet és már a terv is születőben van egy kemping építésére. Előbb persze meg kellene szabadulni a katonai létesítménytől. Ennek érdekében április 28-án kétnapos tiltakozó megmozdulást tartanak a radarállomás szomszédságában. A felhívást már kikézbesítették. A nagyszabásúra tervezett megmozduláskor a környékbeli falvak vezetőinek, lakosainak csatlakozására is számítanak.

Balogh Csaba