Nagyságához méltóan búcsúztak a legismertebb magyartól, mindenki Öcsi bácsijától. Világhírességek érkeztek a magyar fővárosba, hogy ott lehessenek minden idők egyik legnagyobb labdarúgójának utolsó útján, fejet hajtsanak az emberként is nagy futballzseni emléke előtt. A Mindenható az égi grundra szólította a kispesti vagányt, nemzetünk örök gólkirályát és hősét. A tízes legenda csatlakozott nem kevésbé legendás társaihoz. Az Aranycsapatból már csak ketten maradtak. A Száguldó Őrnagy életkönyve utolsó mondatának végére pont került. S bármennyire is megható és szívhez szóló volt végső búcsúztatása, szomorú látványt nyújtott, hogy a róla elnevezett egykori Népstadion lelátójának nagyobb része üresen tátongott. Úgy illett volna, hogy utolsó jelenésekor a zöld gyepen, ismét megteljen az aréna.

Ám ezzel együtt is felemelő volt látni és hallani azt a sok méltatót és emlékezőt, akik hozzá hasonlóan futballtörténelmet alkottak a pályán, s akiket a barátainak tudhatott. Legtöbbünknek, sajnos, nem adatott meg, hogy élőben láthassuk Öcsi bácsi máig utánozhatatlan ballábát. Csupán archív filmkockákból és kortársai elmondásaiból alkothatunk képet páratlan tudásáról. A futballkarrierjét dokumentáló számadatok is magukért beszélnek, ez talán segít nekünk, fiatalabbaknak felfogni, hogy miként is válhatott belőle már életében legenda. Egymaga több dicsőséget szerzett a magyar nemzetnek, mint – anélkül, hogy bárkit is megsértsek – akárhányan is együttvéve. S ehhez neki elég volt egy focilabda, no és persze az Isten adta tehetség. S milyen is a sors, s a magyar mentalitás? Ötven évvel ezelőtt arra kényszerült, hogy másutt kamatoztassa kivételes tudását. Harmincegy évesen, több mint két év kihagyás után az Aranycsapat korszakát követően újra képes volt felkapaszkodni a csúcsra, s kilenc évig ott is maradni. A világ egyik leghíresebb klubjában, a királyok között is Király tudott lenni, Panchóként félezernél is több gólt rámolt, s három a magyar igazság alapon, triplázott a BEK-ben, egyik alkalommal, azóta is megdönthetetlen módon négy gólt lőtt az egyik döntőben. S ezek az eredmények csak kis kockái a nagyságát szimbolizáló tablón. Buzánszky Jenő, a volt csapattárs fogalmazta meg lényegre törően a Puskás-mítoszt: Öcsi a pályán zseni, azon kívül pedig Ember tudott maradni. S ez itt a lényeg! A mai, magukat sztároknak mondó futballisták – de nem csak ők – ezért nem lesznek soha Puskások, Pelék és Beckenbauerek.

Öcsi bácsi! Köszönünk mindent és nem feledünk! Bármerre járjunk is e világban, nemzettársaidat ezután is a Te neveddel azonosítják: Á, áá, Puszkász!

Dunda György