Farkasvakság: kóros jelenség, amikor a szem képtelen azonnal alkalmazkodni a fény utáni sötétséghez, s a beteg gyengébben lát szürkületkor és a sötétben.

Nem kell megijedni. Távol áll tőlem, hogy orvosi szakcikket rittyentsek. A betegségek nélkül is van nekünk bajunk bőséggel...

Például az, hogy a valóságosnál jóval elterjedtebb a gazdasági, társadalmi farkasvakság.

A példát nem is kell a fülénél, farkánál fogva ideráncigálni. Kínálkozik, követelőzik magától.

Ilyenkor – mily szép is – már javában készülődünk a béke, a remény örömünnepére.

Karácsony jön.

S bár ez is csak külsőség, de a feldíszített fenyőfácska nélkül bizony sivárabb lenne a csodavárás. A gyerekeknek mondom: a karácsonyfát a Jézuska, a szeretet öltözteti. A fenyőt azonban meg kell venni. S ez bizony – az egyéb lótás-futás közepette – gondot okoz a szülőknek.

Gond???

Az erdős Kárpátok lábainál?

Igen.

Azt nyilatkozza az újságban a hivatal embere, hogy az erdőgazdaságok az idén vagy ötvenezer fát vágnak ki, de nem szállítanak fenyőket a településekre, mivel nincs üzemanyaguk. Na, ezt nevezem gazdasági farkasvakságnak. Mert, ugyebár Kárpátalján van vagy négyszázezer család... Az anyukák, apukák többsége, ha törik, ha szakad, beszerzi a jelképet. S ez, igaz évente csak egyszer, de egészen biztosan jó üzlet. Tavaly, ha jól emlékszem, a fenyőfák ára úgy tíz hrivnya és a csillagos ég között mozgott. Akárhogy is számolgatom, ez milliós biznisz.

Vajon miért nem akarnak keresni az erdőgazdaságok? Olyan jól megy nekik?

Az pedig, hogy nincs üzemanyag... Még kifogásnak is gyengécske. Szerintem mifelénk benzinkútnál már csak kocsmából van több.

Arra már gondolni sem merek, hogy újra kísért a múlt, s valami ideológiai, nemzetiségi farkasvakság, elvakultság kajánkodik a háttérben.

Csak azért nem kesergek tovább, mert remélem, az ügyes viszonteladók, a még ügyesebb "önkéntes favágók", netán a piacorientált szupermarketek kitöltik az űrt. Persze – természetesen és logikusan – a saját hasznukat is bekalkulálják.

Oda se neki.

Mit számít a pénz, ha a szeretetről van szó...

Horváth Sándor