2006. december 2., szombat Országos közéleti lap II. évfolyam, 187. (249.) szám
Hirdessen Ukrajna egyetlen országos magyar lapjában
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Munka után az ecsetet tollra cserélem..."

A Kulcslyuk mai vendége Turák Angéla képzőművész, az ungvári Padijun ifjúsági szabadidőközpont Bakonyi Zoltán rajzszakkörének a vezetője. Turák Angéla

– Hány éve pedagógus?

– A mostani már az ötvennegyedik tanévem.

– Rajztanárként, képzőművészként szerzett hírnevet, pedig nem ez az eredeti foglalkozása...

– Nagyon érdekesen alakult a pályám. Édesanyám mindig papírt és ceruzát adott a kezembe, hogy ne lábatlankodjam körülötte. Tudta, hogy csak a rajzolás köt le. Az iskola befejezése után mégis más irányba indultam. Előbb elvégeztem a tanítóképzőt, majd magyar filológusi diplomát szereztem. Mezőkaszonyba kaptam a kinevezésemet, ahová velem egy időben több fiatal pedagógus is érkezett. Ám rajztanár nem volt közöttünk. Amikor az igazgató megkérdezte, hogy ki vállalná el ezt a tantárgyat, jelentkeztem. Így kezdődött. Majd a Drohobicsi Tanárképző Főiskolán orosz filológusi diplomát szereztem, de rajztanári képesítésem még mindig nem volt. Úgy éreztem, ezt a hiányosságot most már sürgősen pótolnom kell, és a munka mellett a Moszkvai Népművészeti Főiskolát is elvégeztem.

– Miért maradt rajztanár?

– Mert számomra nagy öröm és boldogság az, ha egy olyan gyereket tudok megtanítani a rajz és a festés fortélyaira, aki szinte reménytelen esetnek tűnik. Lehet néhány tucat saját munkám, ám a tanítványaimmal egy év alatt 100 vagy akár 300 képet is készíthetek.

– Megmondja, ha a gyerek valóban tehetségtelen?

– Ilyet nem lehet határozottan kijelenteni. Volt már olyan növendékem, aki helyett az édesapja készítette rajzból a házi feladatait. Háromhónapi intenzív foglalkozás után a gyerek képeit Kijevbe vitték kiállításra.

– Elég csak a ceruza és az ecset kezelését megtanulni?

– Rajzolni és festeni mindenkit meg lehet tanítani, viszont a tehetség is nagyon fontos. Az, hogy ez utóbbi van-e, már néhány foglalkozás után kiderül.

– Nem fárasztó egész nap a gyermekzsivaj?

– Néha, amikor túl lármásak.

– Ezek szerint nagyon türelmes.

– Nyugodt természetű vagyok, de néha bizony felemelem a hangom, vagy rácsapok az asztalra.

– Mi tudja kihozni a sodrából?

– A lustaság, a hanyagság nagyon felbőszít.

– Bevallja, ha nem tud a gyerekek kérdésére válaszolni?

– Bizony néha előállnak olyan kérdéssel, amire nem tudom rögtön a választ. Ezt mindig bevallom.

– Hogyan kapcsolódik ki?

– Munka után az ecsetet tollra cserélem, és gyermekkönyveket írok. Ezekben nemcsak olvasnivalót találnak az apróságok, de munkát is adok nekik. Egyedül kell kiszínezniük, majd kivágniuk az egyes képeket, ha pedig megtalálták a helyüket, beragasztani.

– Csak gyerekeknek ír?

– Belekezdtem egy felnőtteknek szánt regénybe is.

– Miről szól, ha nem titok?

– Családunk történetét szeretném megörökíteni. Már jó pár oldal kész van belőle.

– Milyen témájú képeket fest a legszívesebben?

– Virágfestőnek tartom magam, bár az utóbbi tíz évben nagyon sok szakrális témájú képet is készítettem.

– Melyik a kedvenc virága?

– Az írisz. Legszívesebben éjjel-nappal festeném.

– A saját gyerekeit és unokáit is "megfertőzte" a festéssel?

– A fiaim tehetségesek voltak, de nem ezt a foglalkozást választották. Ám nagy hasznát vették a sorkatonai szolgálatuk idején. Az idősebb unokáim szintén nagyon szépen rajzolnak, de ők sem ezen az úton indultak el. Viszont a legkisebbiknél már más a helyzet. Talán ő lesz az, aki a nyomdokaimba lép.

– Nagymamaként elnézőbb velük?

– Amennyiben rajzról van szó, nem, de különben én is engedékeny nagyszülő vagyok.

– Könnyen túlteszi magát, ha megbánják?

– Nagyon megvisel, de olyankor arra gondolok, lehet, hogy nem is akarattal történt a dolog, s talán már én is bántottam így meg valakit. Tudni kell megbocsátani. A meséim is erről szólnak.

– Tapasztalt szakmai féltékenységet ?

– Természetesen.

– Az idősebb emberek a magánytól és az unalomtól szenvednek a legjobban...

– Rám egyik sem jellemző, sőt, állandóan időhiánnyal küszködöm.

– Mit szól ehhez a család?

– Bár imponál nekik, hogy több dologgal is foglalkozom, de gyakran megpróbálnak pihenésre bírni. Én viszont el sem tudom képzelni.

– Vannak mániái?

– A könyveim! Ezzel szoktam őrületbe kergetni a családomat. Ez egy édes átok a számomra.

– Könyveket ír és illusztrál, elismert pedagógus. Soha nem gondolt arra, hogy külföldön hasznosítsa tapasztalatait?

– Az igazat megvallva, félős típus vagyok, és megijedtem azoktól a drasztikus változásoktól, amelyek ezzel együtt jártak volna.

– Ha újra kezdhetné, mit csinálna másként?

– Ami a munkámat illeti, nem változtatnék, de talán a magánéletemet másként alakítanám.

Varga Márta

Névjegy:

Született: 1934. március 18-án

Végzettsége: pedagógus

Munkahelye: az ungvári Padijun ifjúsági szabadidőközpont

Családi állapota: özvegy. Két fiúgyermek édesanyja. György a megyei kórház főorvosa, Jenő a csapi vámhivatal munkatársa. Két lány- és három fiúunokája van: Tímea, Andrea, Palika, Andriska és Demeter.

Hobbija: a munkája és a hímestojás-festés.

Minden jog fenntartva © 2006 Kárpáti Igaz Szó