2006. október 21., szombat Országos közéleti lap II. évfolyam, 163. (225.) szám
Hirdessen Ukrajna egyetlen országos magyar lapjában
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Curling, avagy a skót kő

Új rovatunkban olyan – többségükben "televíziós" – sportágakat igyekszünk bemutatni, megismertetni az olvasóval, amelyeket külföldön szuperprofik, itthon, illetve a környező országokban viszont amatőrök (vagy még azok sem) űznek. Elsőként a korongot csúsztatjuk, de nem a hokiról lesz szó.

A curling komoly stratégiai sportág, amelyben centiméterek döntik el egy-egy meccs kimenetelét. Az nyer, akinek a köve az utolsó csúsztatást követően a legközelebb áll meg a jégre felrajzolt kör középpontjához képest.

Amíg a labdarúgásban, a kézi- vagy kosárlabdában egy-egy jó egyéni teljesítmény ellensúlyozhatja a csapat gyengébb produktumát, a curlingben a csapattagok közötti legkisebb"fázishibáért" is súlyos árat kell fizetni. Fontos tényező az erőnlét, amit jól kifejez, hogy a csúszó kő előtt söprőknek egy többórás meccsen olyan erőt kell kifejteniük, mintha hatvanméteres sprinteket futnának.

A sportág eredetéről több elmélet kering. Annyi biztos, hogy a jelenlegi szabályok döntő részét az 1840-es években, Viktória királynő uralkodásának kezdetén szentesítették Angliában. Kizárólag a skóciai Alisa Craig szigeten bányászott alapanyagból készülhetnek az egyenként 19,1 kilogrammos kövek. Ezek minden esetben a házigazda klub tulajdonát képezik. Vagyis a vendégségbe érkező csapatnak nem kell magával cipelnie a 16 darabos készletet. E sportágat űzők felszereléséhez tartozik az a speciális cipő, amelynek egyik talpa csúszós, a másik tapadós borítású, valamint személyenként 3–4, szintén speciális söprű, amivel az elindított kő sebességét gyorsíthatják, irányíthatják.

A curling a múlt század kilencvenes éveinek közepétől létezik Európában. Az Európai Curling Szövetség – a gyors bővítés keretében – több kelet-európai országot vett fel tagjai sorába, hogy meglegyen az olimpiai részvételhez szükséges huszonötös létszám, így vált a curling 1996-tól ötkarikás sportággá.

Sok országban ugyan már megalakultak a curling csapatok, illetve szövetségek. Ukrajnában és Kárpátalján viszont még nem. Ennek valószínű oka, hogy a csapatoknak, mivel a nemzetközi szabályoknak megfelelő pályával nem rendelkeznek, több száz kilométereket kell utazniuk, hogy a szomszédos országokban igazi pályán hódolhassanak szenvedélyüknek.

Egyébként a magyar curlingeseknek is ez a sorsuk. Jeges edzésre Magyarországon nincs lehetőség. A legközelebbi, nemzetközileg is hitelesített létesítmény – ahol a jeget desztillált vízből fagyasztják (a szabályok szerint ez is előírás) – az ausztriai Kitzbühelben található. Ezért egyelőre a magyar curling-bajnokságokat is a tiroli síparadicsomban rendezik meg évek óta. Legutóbb 18 csapat – hat női és tizenkét férfi – részvételével, ami komoly előrelépés a korábbi hat együtteshez képest.

A curlingben az igazi profik is amatőrök. Kanadában rendeznek ugyan a golfhoz vagy teniszhez képest sokkal szerényebb pénzdíjazású versenyeket, Európában viszont más a helyzet: a válogatottak is munkaidő után gyakorolnak. A családias hangulat erősíti, a társadalmi gátakat pedig letöri az a hagyomány, hogy a mérkőzések után a győztesek és legyőzöttek egy pohár mellett leülnek egymással beszélgetni. A broomstackingnek, vagyis söprűhalmozásnak hívott összejöveteleken anno Skóciában egy kisebb hordónyi whiskyt vertek csapra. Manapság üdítő, sör vagy forralt bor járja. Érdekesség, hogy a számlát a tengerentúlon a vesztes, Európában a győztes csapat állja.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2006 Kárpáti Igaz Szó