Boldog új évet! – kívánjuk egymásnak szilveszter éjjelén. Volt, amikor bejött, az idén – s ez már most élesen látszik – nem.

Hosszasan sorolhatnók az okokat, a szociálisakat és gazdaságiakat. Az utóbbinál maradva, egyetlen témára szűkítve a kört "ragadjunk le" 2006 első és utolsó nagy pofonjánál: a gázárnál és a villanyárnál.

Alig kellett eltelnie néhány hónapnak ahhoz, hogy a május 1-i 25, majd a július 1-i 85 százalékos gázárdrágulás után szembesüljünk azzal az egyre gyakrabban előforduló ténnyel, hogy már az sem igaz, amit korábban ígértek. Az ezer köbméterért tavaly fizetett 50 dollár helyett 2006-ra ígért 90 sem 90, hanem legalább 105, már ha viszonyítjuk. Egyelőre és pillanatnyilag! S akkor, év elején a villanyáremelés még szóba sem jött. Azóta azonban kétszer is.

Csodálkozhatunk-e, merülhet fel a kérdés az egyszerű halandóban. Amennyiben az összefüggéseket nézzük, egy csöppet sem, hiszen ez a "tétel" olyan természetes, mint az egyszeregy: drága gázból nem lesz olcsó áram! Ha a villanyerőművek számára egy év alatt ötszörösére drágul a földgáz – márpedig szemmel láthatóan erre megy ki a "játék" –, az áremelkedés előbb-utóbb a villanyáram árában is jelentkezik. Mint azt konstatálhattuk, május 1-én 25 %-ot emelkedett az ár és szeptember 1-re is hasonló mértékű drágulást jeleznek a parlamentből. Ma csak azt nem tudni, hogy a termelők az emelkedő költségeiket milyen mértékben tudják érvényesíteni az áraikban. Mert, hogy a drágulási folyamat a jövő hónap elejétől sem reked meg, az nem kérdés.

Nagymértékben és igen kellemetlenül érinti a villanyerőművek működését a földgáz árának emelkedése, fejtette ki véleményét lapunknak Vaszil Kovacs, a Kárpátaljai Villamos Művek Rt. vezérigazgatója, ami nem csak a szolgáltatót hozta kényes helyzetbe, de a lakossági fogyasztót is keményen terheli. Ehhez fogható kényszerlépés utoljára 1996-ban történt, amikor a nehéz fűtőolaj egy csapásra 40 százalékkal drágult, ami, mint tapasztaltuk, pár hónap leforgása után a fogyasztói árakban is megjelent.

A villanyerőművek számára az idén háromszor drágult a földgáz. Előbb 7, majd 26, s végül még 19 százalékkal. És ne feledjük, még csak augusztust írunk! Tüzelőanyag-költségeiket a termelők szemrebbenés nélkül érvényesítik áraikban. S a kör be is zárult, a költségek nagy része szépen a lakossági fogyasztó nyakába zúdul, aki bírja, ameddig bírja.

Lehet-e mégis valamelyest csökkenteni a lakossági terheket, illetve a költségeket, teszik fel a kérdést egymásnak az ágazat elemzői. Egyesek amellett kardoskodnak, hogy a szabadpiac megnyitása lenne a megoldás kulcsa, hiszen több európai államban is olcsóbb ma a földgáz, mint amilyen áron azt Oroszország ma Ukrajnának kínálja, s még ezenkívül is léteznek úgynevezett rejtett vagy fedett tartalékok. Ámbár ennek az elképzelésnek is gátat szabnak az európai közösségi szabályok, a lépcsőket ebben az esetben sem lehet hármasával venni. A teljes piacnyitás az elképzelések szerint csak 2007 közepére várható. Addig pedig...

Alternatívaként persze szóba jöhet az új kormányfő személye is. Talán beváltja ama ígéretét – érdekes kontrasztként éppen azzal, amivel maga ellen hangolta az ország több mint fele népét –, hogy szót ért az oroszokkal és talál "ármegoldást".

Ennek sikerétől vagy kudarcától függetlenül Ukrajna lakossága számára a jelenlegi helyzetben nem marad hátra más, mint hinni és bízni abban, hogy az energiapolitikai döntéshozás mind a földgáz, mind a villanyáram lakossági árát a megfelelő mederben és kordában tudja tartani.

Nigriny Szabolcs