A Kulcslyuk-on ma Olekszandr Lipcsejhez, a Megyei Klinikai Kórház érsebészéhez lestünk be.

– Miért az orvosi szakmára esett a választása?

– A sors és a szüleimmel kötött megállapodás alakította így. Mikor a pályaválasztásra került sor, én a festészet felé kacsingattam. Az édesapám is ezt szorgalmazta, édesanyám viszont csak orvosként tudta elképzelni a jövőmet. Akkor abban állapodtunk meg, hogy az általános iskola befejezése után felvételizek a Kijevi Művészeti Szakközépiskolába, s ha nem vesznek fel, akkor a középiskola elvégzése után megpróbálkozom az orvosi egyetemmel. Nos, ez utóbbi vált valóra, ide első nekifutásra felvettek.

– Nem bánta meg, hogy az ecsetet szikére cserélte?

– Egyáltalán nem. Festőként nem műthetnék, de sebészként még festhetek.

– Mivel magyarázható, hogy az orvosok többsége erősen kötődik valamelyik művészeti ághoz?

– Szerintem ez a családi háttérrel van összefüggésben. Azok a kollégák, akiknek a szülei a kultúrát, a művészetet a gyermeknevelés fontos részeként kezelték, előbb-utóbb maguk is belekóstoltak valamelyik műfajba. Sok orvos rendelkezik zenei, illetve művészeti alapképzéssel.

– Műtét előtt, erőgyűjtésként vagy utána, lazításként áll a vászon elé?

– A festéshez megfelelő lelkiállapot, hangulat kell. Alkotásra sem az operáció előtti, sem utáni hangulat nem alkalmas. Ha festeni támad kedvem, úgy teljes nyugalomra, csendre van szükségem. Az is előfordul, hogy hónapokig egy ecsetvonást sem teszek, ám ha nekilendülök, egy egész sorozatot is képes vagyok megfesteni.

– Milyen témájú képeket fest?

– A természet az, ami nagyon közel áll hozzám. A festményeimen a csodálatos kárpátaljai táj szépségeit igyekszem megörökíteni.

– A nagyközönség is megnézheti a műveit, vagy csak saját szórakozására készíti azokat?

– Nem rejtegetem a képeimet. Most van a második egyéni tárlatom, eddig már közel tíz megyei és két országos kiállításon is szerepeltem munkáimmal.

– A beteg köztudottan fél az operációtól. Az orvosban is van félsz, mielőtt elkezdi a műtétet?

– Természetesen a sebész is izgul a műtét előtt, mert azt szeretné, ha minden úgy alakulna, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Félnie azonban nem szabad!

– Milyennek találja a kórház-sorozatokat?

– Népbutításnak tartom a szappanoperákat, szóljanak azok orvosokról vagy bármi másról! Semmi életszerű, reális dolog nincs bennük, akik ilyesmire pénzt áldoznak, valami más, értelmesebb dologra is fordíthatnák azokat az összegeket.

– Sok vicc témája az orvos–beteg kapcsolat...

– Nem találok semmi sértőt a tréfákban, s jómagam is többet ismerek. Jót derülök rajtuk. Még kedvenceim is vannak közöttük...

– A munkája nyugalmat és türelmet igényel, amit be is tart. A kórházon kívül is ilyen?

– Bizony előfordul, hogy már otthon "szakad el a cérna". Szerencsére megértő családom van. A feleségem is az egészségügyben dolgozik, így tudja, mi játszódik le bennem ilyenkor.

– Megbeszélik a munkában történteket?

– Igyekszünk az otthonunk ajtaján kívül hagyni a munkahelyi gondokat.

– Szokott barkácsolni?

– Fiatalabb koromban nagyon érdekelt a technika, és szerettem egyedül megbütykölni ezt-azt. Be kell vallanom, hogy mára egy kicsit ellustultam, s inkább a szakemberekre bízom a dolgot.

– Gondolom, a betegei figyelmét felhívja az egészséges életmód fontosságára. És ön betartja azt?

– Sajnos nem mindig. A pácienseimnek is csak tanácsolom, hogy változtassanak az életvitelükön, ezt rákényszeríteni senkire nem lehet. Az embereknek egyedül kell rájönniük arra, hogy van egy másik alternatíva is, ami jobb és egészségesebb annál, ahogyan élnek.

– Ennyi év után nem érez fásultságot a betegek és problémáik láttán?

– A megfeszített napok, hetek után erőt vesz rajtam a fáradtság, és olyankor szeretnék elmenekülni a világ elől, de ezt nem nevezném fásultságnak.

– Nem kutatta vezetékneve eredetét?

– Komolyabban nem foglalkoztam vele. A magyar barátaim közül többen állítják, hogy magyar eredetű, de az is lehet a Lipcse városnévből alkották. Azt azonban bizonyosan tudom, hogy a Huszti járásban található Lipcsa településen sokan viselik ezt a vezetéknevet. Ja, és egy neves magyar válogatott focistát is hasonlóképpen hívnak.

– Lehet egy orvosnak műtét-álma?

– Amilyen műtéteket kórházunk felszereltsége megenged, már valamennyit végigcsináltam. Természetesen vannak bonyolultabb operációk, melyeket jó lenne, ha nálunk is el lehetne végezni. De míg önkéntes gyűjtést kell szervezni a nélkülözhetetlen sebészi eszközök beszerzésére, addig ilyenről még csak álmodni sem merek.

– Elégedett az életével?

– Nem lehet okom panaszra. Úgy érzem, bizonyítottam orvosként, s megálltam a helyem festőként és családapaként is.

Varga Márta

Névjegy:

Született: 1961. november 2-án

Végzettsége: érsebész

Munkahelye: a Megyei Klinikai Kórház

Családi állapota: nős. Felesége, Viktória fogorvos. Lánya, Nikol, 5 éves.

Hobbija: festészet, természetjárás és vadászat