Megyénk vezetői előszeretettel kérkednek azzal, hogy Kárpátalja az ország ökológiailag legtisztább régiója. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy nem épültek ide kohók, olajfinomítók, s egyéb, környezetet intenzíven szennyező gyárak, üzemek. Pontosabban azok, melyek ontották magukból a mocskot, "szerencsére" tönkrementek. Megszűnt a legtöbb kaszárnya is. Bár a katonák elhagyott körleteikben bőven hagytak hátra elásott hadi-, s bizonyára időzített bombaként ketyegő vegyianyagokat is. Az össznépi tiltakozás nyomására és a szovjet birodalom széthullásának köszönhetően nem épült fel a makarónigyárként elhíresült pisztraházai radarállomás sem. Sőt, mára ezt a monstrumot teljesen lebontották. A természet testén ejtett sebek azonban csak sok év múltán hegednek be.

Szóval akár örülhetnénk is annak, hogy ilyen szép, tiszta vidék a mi kis Kárpátaljánk. Csakhogy a helyzet nem ennyire rózsás. Emlékszem siheder koromban még félelem nélkül kortyoltunk a Latorca vizéből, ha horgászás közben megszomjaztunk. A halászléhez is a folyóból merítettük a vizet. Ma azonban már aligha akad ember, aki ezt meg merné kockáztatni. Mert bár nincsenek veszélyes hulladékokat kibocsátó nagyüzemek, a lakosságnak, a kirándulóknak "köszönhetően" tonnaszám kerülnek hulladékok élővizeinkbe, azok árterére. Egy-egy áradáskor buknak elő ezek a szeméthegyek, amikor a folyók, patakok a hátukra veszik a civilizációs átkot.

Hála Istennek, s persze a reklámhadjáratnak, csordogálni kezdenek hozzánk a külföldi turistacsoportok. Félő azonban, az erdeink vagy akár a megyeszékhely állapotát látva, a jövőben messze elkerülik ezt a vidéket. Itt van mindjárt Ungvár, ahol naponta találkozhat az ember a belváros utcáin külföldiekkel. A turistának pedig vizsla szeme van. Persze, hogy megnézi az idegenvezető által mutogatott műemlékeket, de akaratlanul is meglátja az utcákon, járdákon heverő töméntelen szemetet is. Sőt, a kiürítetlen kukák körül napról napra magasabbra tornyosuló hulladékdombokat le is fotózzák, videóra veszik. Nyilván azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az odahaza tartandó élménybeszámolójuk során bemutatják a rokonoknak, ismerősöknek.

Egyszóval így keltik jó hírünket a nagyvilágban. Lehet, hogy az ilyen reklám is hatásos? Talán jövőre a rokonok is felkerekednek majd, hogy megtekintsék a lassan világhírre szert tevő ungvári utcai szeméthegyeket.

Balogh Csaba