Egy éve készítettem riportot az Irigy Hónaljmirigy négy tagjával: Ferivel, Győzővel, Tomival és Zolival. A minap a sors a zenekar másik négy tagjával is összehozott. A Péterfalván megrendezett Kárpátaljai Képzőművészeti és Könnyűzenei Fesztiválon találkoztam Petivel, Imivel, Uszival és Lacival. A legbeszédesebbnek Sipos Péter tűnt, neki tettem hát fel kíváncsiskodó kérdéseimet.

– Tudom, hogy 16 évvel ezelőtt állt össze a csapat egy szilveszteri házibulin.

– Azóta is folyamatosan bulizunk, természetesen jól megtűzdelve munkával. Mivel újabban tévés felvételeket is vállalunk, ez bizonyos felelősséggel jár. Amikor pedig annyira jó a közönség, a fogadtatás, mint például ma este is, mindez igazi ajándék. Szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyasmit csinálunk, amit szeretünk. Ez a munkánk és a hobbink is egyben.

– Hogyan bírjátok ezt a felfokozott tempót?

– Bár néha mi is elfáradunk, a turnék minden pillanatát élvezzük. Minden héten, mindennap új emberekkel találkozunk, új helyszíneken vagyunk, más dolgok történnek velünk, sok a kaland, érdekes dolog. Ez feltölt minket. És a kárpátaljai közönség?! Jobban ismerték a dalainkat, mint odahaza. Azt hiszem, ennél nagyobb ajándék egy előadónak nem kell.

– Hány éve csináljátok a kisfilmeket?

– Lassan hatodik éve mennek az önálló műsoraink, és még szeretnénk folytatni.

– A témák közös ötletek alapján születnek?

– A dalszövegektől megkezdve minden munkánk közös. Naponta találkozunk a fiúkkal, leülünk egy hosszú asztalhoz, és "dobáljuk" az ötleteket. Győző gépeli, aztán kitörli, aztán megint begépeli, és a legjobb ötlet a végén benne marad a forgatókönyvben. Szép lassan, jelenetről jelenetre haladunk, s egy-két hét alatt összerakunk egy filmnyi anyagot, aztán kitaláljuk a dalokat, a szöveget, végül a stúdióban felénekeljük és leforgatjuk.

– Mi szólnak mindehhez a kifigurázott együttesek?

– Szerencsére mára elismernek minket a szakmában. Volt már olyan kolléga, aki sérelmezte, hogy az ő dalát nem figurázzuk ki. Ugyanis akivel mi foglalkoztunk, az már számít a szakmában. Biztos van olyan is, aki nem örül neki, de ezen a téren problémáink még nem voltak.

– Még javában tart a szezon. Mi vár még rátok?

– Mostanában rengeteg élőkoncertünk van, s forgatnunk is kell, ugyanis a múlt hetekben leálltunk a nagy esőzések miatt, így egyszerre két filmet fogunk forgatni: a félbe maradtat és egy vadi újat.

– Csak Magyarországon forgattok?

– Lehetőségeink korlátozottak, ugyan volt már rá példa, hogy a horvátországi tengerparton is dolgoztunk. Ha lenne, aki megfinanszírozza, elmennénk a világ végére is, legszívesebben Kubába, Dominikába, Miamiba.

– Milyen terveitek vannak még?

– Minden a napi dolgokból adódik. Lehet, hogy valaki beugrik egy új ötlettel, teszem azt előkerül egy tévéműsor, egy új sztár, akit meg lehet fogni. Persze van még ötlet a tarsolyunkban, és lehet, hogy önmagunkat ismételjük, de tavalyelőtt csináltunk egy mesefilmet, és annyira megszerettük, hogy most a folytatását írjuk, a hónap végén pedig már forgatjuk. Természetesen más mesék – például a Jancsi és Juliska – paródiája lesz, napi aktualitásokkal teletűzdelve.

– Kárpátaljából keveset láttatok...

– Így van, Kárpátaljából sajnos alig láttunk valamit, szinte semmit. De szívesen körülnéznék itt, sőt szeretnék eljutni egyszer Kijevbe is. Imádunk utazni, kíváncsiak vagyunk mindenre.

Hegedűs Csilla