Fidel Castro beteg. Állítólag gyomorvérzése van. A vezéri posztot ideiglenesen testvére, Raúl tölti be. Amerika már reagált. Demokratikus változásokat sürget, készül a Castro utáni Kuba megsegítésére...

Körülbelül ennyi hámozható ki az utóbbi napok híreiből.

Csak.

Egy emberöltőnyi – még akkor is, ha a történelemben ez nem akkora nagy idő – korszakot aligha lehet ennyivel elintézni. Főként nem a Castro-érát, amely, legalábbis ideológiai síkon, világjelenség, a romantikus forradalmiság jelen idejű megtestesítője volt.

Fidel, Che Guevara és társaik – a jól megkomponált propagandának hála (persze ezt annak idején aligha tudatosítottuk, csak így, utólag rögzítjük) a legendák, mítoszok hőseihez voltak hasonlók. Talán (sőt biztos) sokak számára most is azok.

A távolság, no meg a birodalmi be-, elzártság miatt a szigeten történteket eleve a regék szépítő, de a valóságot mindenképpen elfedő, homályán keresztül vetítették, láttatták, fogtuk fel, láttuk.

Castro beteg. Egyes nem hivatalos hírforrások szerint már halott. No de a szelleme... Akárhogy is van, azt nehéz lesz legyőzni.

Mert, lehet, hogy a kommunista Kuba a gonosz kis birodalma volt, lehet, sőt biztos, hogy Castro is megteremtette a maga személyi kultuszát, de sem ez, sem az nem volt olyan félelmetes, mint a gulagos sztalinizmus, a vérgőzös Pol Pot-izmus.

Távolról a kubai amolyan operett-szocializmusnak tűnt. Igaz, egészen másképp élhették meg azok, akik autógumikból fabrikált lélekvesztőkön menekültek, próbálták elérni az amerikai partokat, vagy, akiket politikai nézeteik miatt, mert másképp gondolkodtak, börtönbe vetettek.

Castro után – ez egészen bizonyos, mert már Amerikából jelezték a segítőszándékot – Kubában is megváltozik a világ. Lesz piacgazdaság, kapitalizmus. Mi tizenöt éve tudjuk, mi az. Persze, nem így fogják felvezetni. Hanem: demokrácia, szabad verseny, korlátlan lehetőségek, pluralizmus, parlamentarizmus.

Mindez nagyon szép. Mindez nagyon jó.

Csak. Mint apám mondaná: ne legyen nagy szilvaérés, mert akkor az egész el..., na szóval olyasmi, mint amikor az ember elcsapja a hasát.

Castro beteg.

Mi talán lábadozunk?

Horváth Sándor