A rovat mai vendége Emerih Krickij, szerednyei polgármester.

– Akár Kriczky Imrének is szólíthatnám, ugye? Hiszen, ha jól tudom, magyar felmenőkkel büszkélkedhet.

– Valóban a császlóci Kriczky család sarja vagyok. Nagyapám nagyanyámmal egyébként Amerikában ismerkedett meg. A század elején tértek haza és mivel nem volt módjuk visszautazni, ittragadtak. De szerintem mindegy, hogy írja valaki a nevét, az a fontos, hogy milyen ember.

– A polgármester egész nap mások ügyes-bajos dolgait intézi. A sajátjára mikor jut ideje?

– 1994-ben lettem először polgármester, később a helyi szovhoz igazgatója, majd mostani kinevezésemig a járási tanács elnökhelyetteseként tevékenykedtem. A fiam is állami tisztségviselő – a megyei adórendőrségen dolgozik –, így mi vagyunk otthon a legkevesebbet, ezért odahaza a feleségem és a lányom az intéző. Feleségemé a háztartás, családi vállalkozásunk ügyeinek rendezése pedig lányom vállára nehezedik. Bár, amikor hazajövök a polgármesteri hivatalból, természetesen igyekszem besegíteni a munkába. Mert faluhelyen ritkán adódik lehetőség a pihenésre.

– A panaszosokra mindig futja a türelméből?

– Hm... Van úgy, hogy bizonyos személy csak azért jön el a polgármesterhez, hogy valakinek elmondhassa, mi nyomja a szívét, mi bántja. Sokszor, annak ellenére, hogy tudom, anyagilag nincs lehetőségem segíteni rajta – költségvetésünk lehetőségei behatároltak –, kénytelen vagyok végighallgatni a panaszát.

– És a kellemetlen, netán agresszív ügyfeleire hogyan reagál?

– Ha látom, hogy a szép szó nem használ, és többszöri felszólításra sem hajlandó tudomásul venni, amit mondok, felemelem a hangom és rendre utasítom. De volt már rá példa, hogy ki is vezettem valakit az irodámból. Sajnos olyan világot élünk, amikor – a politikusokhoz hasonlóan – mindenki azt csinál, amit akar...

– Említette, hogy van egy családi vállalkozása.

– 50 tehén, 200 hektár föld vár rám, amikor munka után hazamegyek.

– Van egyáltalán szabad ideje?

– Csak télen. Olyankor Poljanára és Szinyákra utazunk néhány napra síelni. Meglátogatjuk az ott élő rokonainkat és a szó szoros értelmében pihenünk.

– Az elviselhetetlen nyári forróságot, aki csak teheti, igyekszik a víz közelében átvészelni. Ön mikor volt utoljára szabadságon?

– Amikor a járási tanácsban dolgoztam, nyári szabadságaim idején idehaza dolgoztam. Családtagjaim olykor elutaznak, de én 1998 óta gyakorlatilag nem pihentem.

– Ha soha nem kapcsolódik ki, akkor hogyan töltődik fel energiával, miből merít erőt?

– Az igazat megvallva, nem is tudom. De én az aktív pihenés híve vagyok. Nem tudom csak úgy tétlenül lógatni a lábamat. Ha valamilyen csoda folytán kapnék két hetet, amivel azt kezdhetnék, amit akarok, bejárnám Ukrajnát. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a külföldiek sokszor közelebbről ismerik hazánkat, mint mi magunk. Rendkívül érdekelnek a régi emlékhelyek, a váraink. Kijevbe is elutaznék, mert bár számtalanszor volt lehetőségem hivatalos ügyben felutazni a fővárosba, a város szépségeire soha nem jutott időm.

– Gyűjt valamit vagy az a típus, aki rövid úton megszabadul a fölöslegessé vált holmiktól?

– Nem, semmit. Bár a birtoklás vágya, persze jó értelemben véve, genetikailag belém van oltva. Képes vagyok órák hosszat elnézni az állatállományt, és örül a lelkem, ha látom, milyen szépen fejlődnek. 20 hektár szőlőm is van. Amikor a szőlőben serénykedem, az igazi lelki felüdülés számomra.

– Könnyen barátkozik vagy igyekszik távolságot tartani az emberekkel?

– Volt egy nagyon jó barátom. Közel hét évig szinte testvéremnek tekintettem. De legnagyobb sajnálatomra, politikai nézeteltéréseink miatt megszakadt a barátságunk. Ő most parlamenti képviselő, de én nagyot csalódtam benne. Persze vannak jó cimboráim, de az eset után olyan igazán közel senkit sem engedek magamhoz.

– Került-e életveszélybe?

– Megesett. Autóbalesetet szenvedtem, eltört öt bordám... De szerintem nem ez a legveszélyesebb, hanem az, ha az embert elárulják.

– Van talizmánja?

– Nincs, istenhívő ember vagyok. De látva, mi folyik a görög katolikusok között – komolyan mondom, vállalkozást csináltak a vallásból – templomba nem járok.

– Minek tud örülni?

– Annak, ha sikerül megvalósítani, amit eltervezek. Jelenleg például a falu vezetékes ivóvízrendszerének kiépítésén dolgozunk. Nagyon boldog leszek, ha a hörgő csapok helyett végre tiszta víz várja a munkából hazatérő embereket otthonaikban. Másik tervem, hogy két csoportot indítsak a helyi óvodában, mert nagy igény mutatkozik rá.

– Ha magyar ember tér be a hivatalába, más szemmel néz rá?

– Minden nemzetiséget egyformán tolerálok. S ha máshogyan nem is, erkölcsileg mindenképpen igyekszem segíteni.

Magyar Tímea

Kedvencek

Étel: bográcsgulyás

Ital: szerednyei bor

Gyümölcs: alma

Zöldség: uborka

Állat: tehén

Szín: piros

Zene: lírai népdal

Könyv: Zsukov marsall emlékiratai

Erényének tartott tulajdonsága: hamar lehiggad

Negatív vonása: lobbanékonyság