Kisebb vitám támadt nemzeti egyetemünk egyik vezetőjével, aki váltig bizonygatta: képtelenség, hogy Ukrajnában az oktatás ne lenne egységes. Márpedig nem az, állítottam. Pontosabban csak elméletben az. Felsorakoztattam az érveimet...

1992-ben, amikor bevezették a világirodalom tanítását iskoláinkban, néhány lelkes pedagógus és Imre Éva, a megyei pedagógus-továbbképző intézet magyar iskolákat koordináló kabinetvezetője egy tanfolyam keretében az ukrán iskoláknak szánt világirodalmi tanterv alapján egy tantervet állított össze a magyar iskolák részére. Akkor még egységesen heti két óra volt biztosítva mind a magyar, mind az ukrán iskolások számára. Szaktanárok hiányában magyarországi továbbképzésekre irányították pedagógusainkat, ahol bizony keserűen tapasztalták, milyen magas fokon folyik odaát az irodalomoktatás, mennyi segédeszköz – tankönyv, szöveggyűjtemény, módszertani kiadvány, DVD stb. – áll az anyaországi tanárok rendelkezésére. Ennek ellenére, pedagógusaink szinte semmi nélkül láttak hozzá a tantárgy oktatásához, jegyzeteket cseréltek egymással, szorgalmasan gyűjtögették a szakirodalmat, hogy hasonló színvonalon oktathassák tanítványaikat. A gyerekek szerették a tantárgyat. Sőt, egyes tanárok véleménye szerint jobban szerették, mint a magyar irodalmat és érettségin választott vizsgatárgyként többnyire ebből akartak számot adni. Aztán valamiért az "illetékesek" úgy döntöttek, hogy a magyaroknak elég ebből a tantárgyból a heti egy óra, kell a maradék óraszám az ukrán nyelvre. Két évvel ezelőtt pedig, az ukrán irodalom bevezetésekor, teljesen kiiktatták a tantervből. Hogy ne okozzon problémát, a világirodalom integrált tantárgyként bekerült a magyar irodalomba. Indok: régi hagyomány az összmagyar iskolai irodalomoktatásban, hogy irodalmat csak integrált formában oktatnak. Jelzem, Magyarországon a matematikát, a történelmet és a földrajzot is hasonló formában tanítják. Míg Ukrajnában a fenti tantárgyak külön-külön vannak előadva. Magyarországon nincs algebra és mértan, csak matematika. Nincs magyar történelem és világtörténelem, csak történelem ...

Tessék már összehasonlítani a két ország oktatási formáját. Az ottani diák el van látva mindennel: tankönyvekkel, munkafüzettel, irodalmi művekkel. Elmehet egy színházba, hogy megnézzen egy Moliére-komédiát vagy egy Skakespeare-drámát. Elutazhat a nagyvilágba, hogy "élőben" lássa az egyiptomi piramisokat, vagy a római Colosseumot. Mindez más körülményeket, más lehetőségeket teremt. És különben is, jó lenne már leszokni mások utánzásáról. Vegyük figyelembe a helyi körülményeket és az itteni gyerekek érdekeit. Mert kérdezem én: mikor tudja például egy kárpátaljai gyerek megnézni Ibsen Nóráját vagy Tennessee Williamstól A vágy villamosát. Pedig ezek a kérdések többek között benne vannak az idei egyetemi felvételi tesztkérdésekben. Miért mondunk le önként arról, hogy magyar fiataljaink kellő műveltséget szerezzenek az iskolában, hogy megismerjék a világirodalom gyöngyszemeit, melyek egyúttal ablakot nyitnak a világra? Miért hangoztatjuk, hogy egységes az ukrán oktatási rendszer, mikor az ukrán iskolákban világirodalomra a mai napig heti két óra van szánva és háromévente új tankönyveket, szöveggyűjteményeket kapnak a diákok, a magyar gyerekek pedig szinte semmivel sem rendelkeznek. Az integrált irodalomoktatás ugyanis ahhoz vezetett, hogy a pedagógusok a külföldi szerzők műveit egyszerűen kiiktatták a tantervből. Nincs meg a könyvtárunkban az adott mű, érvelnek. Tehát maguk a tanárok zárták be azt a bizonyos ajtót az általános műveltség megszerzése előtt.

Ha sokoldalú, az egyetemes kultúrában tájékozódni tudó embereket akarunk fiataljainkból nevelni, vissza kellene állítani és valóban egységesíteni az irodalomoktatást. Hogy ne érje őket pofonként egy főiskolai felvételin a kérdés: ki is írta a Pygmaliont?

Fedák Anita