Különös, megmagyarázhatatlan, mégis varázslatos íze van a névnek: Ugocsa. Olyan tiszteletet parancsoló. Nem?

Annak kétségtelenül igaza van, aki azt mondja: ez talán rendben is van, de azért ebben szerepet játszik egy történelmi előzmény is!

Mégpedig: "Ugocsa non coronat!"

A kijelentésből szállóige lett, s évtizedekig a magyar nemesi ellenállás jelszavának számított. Valahol ez is jelképezi azt az elvet, hogy a haza mindenekelőtt. Bár ezzel kapcsolatban megjegyzendő: akkor a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéje volt az egyetlen, amelyben többségben voltak az előbbi elvet valló nemesek.

Ez volt egykor.

A jelenkor viszont elég sok mindenben, például geopolitikai tekintetben más. A magyarság a mai Nagyszőlősi járásban kisebbségbe szorult.

Na és: régen tudni és merni (!) kellett nemet mondani. Ma az igeneken a sor. Az IGEN ugyanis életrevalóságot, megmaradni és gyarapodni akarást jelent. A jövőt ugyanis nemcsak álmodni, hanem akarni is kell, ami ugyebár jóval nagyobb erőfeszítést jelent.

S láss csodát!

Ugocsa magyarsága munkahely híján sem esett a tétlenség csapdájába, s mivel konzervgyárak voltak és vannak, uborkatermesztésbe fogott. A legutóbbi népszámlálás már azt mutatta, hogy Kárpátalján ez az egyetlen közigazgatási egység, amelyben nőtt a magyarság száma. A tervek szerint – anyaországi, pontosabban miskolci segítséggel – hulladék-feldolgozót hoznak létre Ugocsában. Ez év szeptember 1-től beindul Nagyszőlősön, a későbbiekben pedig a járás településein is a háztartási hulladék szervezett begyűjtése.

És a legújabb: a komoly allergiát kiváltó parlagfű ellen egy kommandót állítanak fel, s egyrészt a gyomirtó biztosításával, másrészt büntetések kirovásával akarják meggátolni a pollen okozta allergia népbetegséggé válását.

Nos, erre csak csettinthet az ember. Ugocsa beindult, s ez talán még csodálatra méltóbb, tiszteletet parancsolóbb, mint az ősi név varázsa.

Tóth Viktor