A Nagy Béla vezette Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztálya megalakulása óta számtalan rászorulón segített. Fő feladatuknak tekintik az elesettek, egyedülálló öregek, gyermeküket egyedül nevelő asszonyok támogatását.

A búcsúi Lánci Béla is a diakóniai osztályhoz fordult támogatásért, amikor a tavasszal szörnyű dolog történt vele, az egyik lábát amputálták. Nagy Béla természetesen azonnal segítségére sietett.

– Ha Isten megsegít, októberben leszek 76 éves. Tehát immár 16 éve vagyok nyugdíjas. Húsz évig traktorosként, kombájnvezetőként dolgoztam a kolhozban, aztán különböző üzemekben tevékenykedtem. Nyugdíjas éveim elején minden rendben ment, még beteg sem voltam soha.

– Tulajdonképpen mi történt?

– Eleinte csak a nagylábujjam kezdett el fájni. Elmentem az orvoshoz, két hónapig kezelésre jártam, aztán, látja, odáig fajult a cukorbetegségem, hogy le kellett vágni a lábam.

– Mikor történt mindez?

– Áprilisban. Még a két lábamon mentem be a kórházba, öt nap múlva pedig már így hoztak ki.

Tudja, nem akarok én panaszkodni, csak egy ilyen izgő-mozgó embernek, mint én, nagyon nehéz kerekes székhez kötve élni. Szinte elviselhetetlen, hogy nincs lábam.

De öröm az ürömbe, hogy a diakóniai osztály vezetője, Nagy Béla azonnal a segítségemre sietett, és előbb egy egyszerű kerekes székkel, a múlt hónapban pedig egy elektromos rokkantkocsival ajándékozott meg, ami nagyban megkönnyíti a mozgást. E nélkül még az utcára sem tudnék kimenni, ahol legalább nézelődök, így könnyebben telnek a napok, hetek, hónapok. Sajnos olvasni sem tudok, a cukorbetegség miatt egyre gyengébb a látásom és a hallásom is. De tudja, úgy vagyok vele, hogy panaszkodni nem akarok, dicsekedni meg nincs mivel.

– Nem gondolt arra Béla bácsi, hogy műlábat tétessen fel?

– Gondoltam, de nem egyszerű. Mankóval próbáltam járni, de nem sikerül, nem bírom az egyensúlyt tartani.

Az az igazság, hogy nagyon sok pénzbe kerül pótolni a végtagot, így egyelőre csak reménykedni tudok. Nagy Béla ígéretet tett, hogy ebben is segít, mint már eddig is mindenben. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak neki a sok-sok segítségért. Valamint Pecsora Elek vállalkozónak, aki egyben a szomszédom is, mindazért, amit értem, értünk tett.

– Ki gondoskodik Béla bácsiról?

– A feleségem 17 évvel ezelőtt hunyt el, azóta a lányommal, Margóval élünk ketten. Az ő nyakába szakadt minden munka, minden teher... még én is...

Hegedűs Csilla