Ez, kérem szeretettel, már nem is vízre, hanem vérre megy!

Bevallom őszintén, az ungvári és munkácsi vízművek azon fenyegetését, hogy Poltavából hoznak brigádot, s az kiiktatja a rendszerből a nagyobb tartozást felhalmozó fogyasztókat, csak amolyan ijesztgetésnek, figyelmeztető, elterelő hadmozdulatnak gondoltam. Legizzasztóbb rémálmomban sem rémlett fel, hogy ilyesmit a XXI. században, Európa közepén valóban meg is tesznek.

Nos, megtették.

Elhiszem, hogy a két ősi városban, a Zrínyi, Rákóczi, Bercsényi, Drugeth család fellegvárában sokan, nagyon sokan tartoznak a különféle szolgáltatóknak. Elfogadom, hogy ez tarthatatlan, s a víz ugyanolyan áru, mint bármi más, s fizetni kell érte...

De!

Azt még csak nem is feltételezem, hogy a megyeszékhelyen és Munkácson, mely ugyebár nem az első, de nem is a második város Kárpátalján (legalábbis hajdanán így fogalmaztak az ottani lokálpatrióták), tízezernyi tolvaj van.

Egyébként, ha a mi csövünket is elfűrészelik (bár vízügyben tiszták vagyunk, egyébként viszont csak akkor, ha nem lustálkodunk, s hatkor már talpra ugrunk, mert hétkor tejelsz, nem tejelsz, elzárják a csapot), akkor sem értem, miért kell kapitális összegért Poltavából zsoldosokat verbuválni? (A kárpátaljaiak nem tudnak fűrészelni, hegeszteni?) Az egésznek olyan okkupációs – magyarán megszállásos – jellege van. Az ilyesmire pedig e kishazában eléggé érzékenyek vagyunk, már csak a közismert történelmi előzmények miatt is.

Szóval.

Mondjon bárki bármit, itt valami hibádzik a kréta, akarom mondani a lángvágó körül.

Hogy pontosan mi?

Valószínűleg sok minden.

Íme, egy apróság.

Előrebocsátom, nem én fedeztem fel, csak felhívták rá a figyelmemet.

Egy ismerősöm (a pontosság kedvéért: egész közeli) helyzetelemzése szerint a vízművek ugyancsak sumákol. Vagy egy éve szereltetett fel vízórát. Megérte! Azóta a negyedét sem fizeti a korábbi vízdíjnak. Következtetés: az átalányban perkálókat alaposan átvágja a rendszer.

Nos.

Nem tudom, nem tudom. De, ha a fentebbiekben van némi igazság (s miért ne lenne, mellesleg szavahihető, túlzásokra, felesleges hangulatkeltésre legkevésbé hajlamos az illető), akkor az évek, évtizedek során jócskán túlfizettük a szolgáltatást. Amit, egyébként csak amolyan szolgáltatásocskának nevezhetünk, mivel azt a bizonyos néhány órácskát, amíg folydogál a víz, aligha nevezhetjük másnak.

Egyébként, erősen kétlem az egész eljárás jogszerűségét. Bizonyég, a dolog megérne egy próbapert. Feltéve, ha nem halnánk szomjan bele.

Horváth Sándor