Mint minden törvénytisztelő polgár, magam sem vagyok ellene a szabályok és előírások betartásának és betartatásának, hiszen a Rend és a Törvény nélkül szervezett emberi társadalmak, úgynevezett civilizáció helyett ma is csak egy csorda bunkót lóbáló ősmajom rohangálna a Föld felszínén. Lehet, hogy egyesek számára mindez szívet-lelket melengető látvány lenne, de azért valljuk be, hogy elég macerás volna nyersen rágni a masztadonpecsenyét.

Tehát a szabályokat be kell tartanunk. Sőt! Állam bácsinak be kell tartatnia az előírásokat, így kialakult a társadalmi fejlődés során – a marxizmus-leninizmus szóhasználatát idézve – a törvényeket betartatók kasztja. Rendőrök, fogyasztóvédelmisek, adóhatóság – mára vannak szép számmal és végzik is buzgón a dolgukat.

A minap például az egyik elegáns ugocsai restiben futottam össze a Köjál és a fogyasztóvédelem "kommandójával". El nem tudják képzelni, hogy miután minden rendjén valónak mutatkozott – amúgy egy olyan helyen, ahol egykoron Kucsma és Juscsenko is sörözött már –, miben leltek hibát. A húsos derelyék (pelmenyi) nem azonos mennyiségű töltelékében! Mert ugye az egyikbe kicsit több husi jutott, a másikba meg kevesebb. Hiába van meg bőven egy adagban a húsbetét, mégsem szabványos a dolog. No, jövel büntetés! Hogy két faluval odébb a lepukkant csehó poharaitól már ránézésre is herpeszt lehet kapni, hogy a szőlősi piac egyes árusainál békés egyetértésben döngicsélnek a döglegyek a kolbászféleségeken, hogy magam is ismerek olyan boltot, ahol a tíz deka csak nyolc és "véletlenül" 17 hrivnyát számláznak egy 7 hrivnyás teáért – az mind semmi!

Más. Néhány éve egyik vadász barátom – a törvényes utat járva – eladta teljesen szabályosan tartott vadászfegyverét. Puska eladva, ára elköltve. Minden a legnagyobb rendben, amíg a rendőrség munkatársai ellenőrizni nem találták a barátom még meglévő sörétes puskáját, amellyel minden rendben is volt. Ám az egyik sasszemű közeg a páncélszekrény legmélyebb zugában kotorászva talált 3, azaz három darab golyós lőszert. Hiába rimánkodott a történet szenvedő alanya, hogy véletlenül maradt nála a három skúló és különben is már mindet úgy megrágta a rézrozsda, hogy nem lehet elsütni, a törvény őreit ez nem hatotta meg. Ismét jövel büntetés és a peches nimródnak néhány száz hrivnyája bánta a figyelmetlenségét, mivel nem volt engedélye golyós fegyverre. Hogy egyes felmérések és a tényleg eredményesen dolgozó nyomozók munkája azt mutatják, hogy kies vidékünkön tankelhárító gránáttól a nehézgéppuskáig sok minden forog a lakosság egyes rétegeinek kezén – az nem baj! A lényeg a három ócska patron, amellyel ki tudja, micsoda galád terrorcselekményt készült elkövetni a kacsák és fácánok salánki réme.

Jó, jó, hogy vannak ezek a szabályok és még jobb, hogy ilyen szorgalmasan betartatják őket, hiszen mi is lenne ebből a világból, ha nem így történne?!

Matúz István