Július folyamán azok a kocák, amelyektől már elválasztottuk a kismalacokat, már elvihetők a kanhoz. Természetesen nem mindegy, hogy a gazda fajtiszta sertést, keresztezettet vagy hibridet kíván-e tartani. Ez attól is függ, hogy milyen hasznosítási célt tűzött maga elé: csak tenyésztéssel foglalkozik, vagy kizárólag hizlal. Fontos szerepet játszik az is, hogy milyenek a tartási, takarmányozási körülmények.

A legértékesebb fajta is csődöt mondhat, ha nem oda tesszük, ahová való (tartás, gondozás), ha nem azt kapja, amit megérdemel (takarmány), és ha nem tudatosan, hanem ötletszerűen végezzük a szaporítást.

Közvetlen haszonállat-előállító keresztezéskor arra kell ügyelni, hogy a koca és a kan minél távolabbi eredetű fajtához tartozzék, azonban tenyésztési tulajdonságaikban lehetőleg hasonlítsanak egymásra. Azokban a tulajdonságokban, amelyeket majd az utódokban is szeretnénk látni vagy meg szeretnénk erősíteni, lehetőleg a kan legyen az értékesebb. Például lapály kocánk malacainak szervezeti szilárdságát duroc kannal fokozhatjuk, vagy nagy fehér kocánk utódainak vágóértékét pietrain kannal javíthatjuk. Hibrid kocát lehetőleg csak hibrid kannal párosítsunk.

A tenyésztési tulajdonságoknál elsősorban a szaporaságot kell figyelembe venni, ami az egy fialásra jutó malacszámot vagy az egy év alatt produkált malacszámot jelenti. A szaporaságot mint genetikai képességet gyakorlati szempontból mégis az életteljesítmény jellemzi a legjobban, annál is inkább, mert az alomnépesség a koca életkora szerint is változik. Az előhasi kocák 1-2 malaccal általában kevesebbet fialnak, s az ötödik fialás után a született malacok száma szintén csökken.

A tenyésztési tulajdonságoknál figyelembe kell venni az egy fialásnál világra jött malacok alomtömegét, s a malacnevelő képességet is. Az utóbbi azt jelenti, hogy a megszületett malacokból mennyit képes felnevelni a koca az elválasztásig. Ez alapvetően a tejtermeléstől függ, ezért az ezt befolyásoló összes tényezőnek fontos szerepe van (tartás, takarmányozás, gondozás, csecsek száma, elosztása). A tejtermelésre például az egyhónapos alomtömegből következtethetünk.

Amennyiben a gazda új tenyészállatot kíván beszerezni, szaporodásbiológiai szempontból az a jó, ha minél előbb – akár öthónapos korában, amikor a testsúlya 60 kg körüli – már az udvarába viszi, hogy a tenyészérettségig legyen ideje alkalmazkodni a tartási, takarmányozási körülményekhez. A süldőkoca az első valódi ivarzáskor lesz ivarérett, vagyis amikor már benne a petesejtek is leválnak. Ez fajtától, tartástól, takarmányozástól is függően öt-hathónapos korban következhet be. Noha ilyenkor biológiai értelemben már lehetséges a megtermékenyülés, a méhe állapota még nem alkalmas a teljes értékű vemhességre, ezért tenyésztésbe állítani, azaz a kanhoz vinni még nem szabad.