A szakemberek azt javasolják, hogy ebben a nagy melegben fogyasszunk minél több folyadékot.

Az is szerencsés, mondják, ha az ember ilyenkor a vízpart közelében tartózkodik. Ez sem egy rossz ötlet, de személy szerint úgy vagyok vele, hogy csak abban az esetben, ha a víz nem ér az ember nyakánál feljebb. Bármilyen fura ugyanis – s ez nem egyszer derültséget keltve szóba is kerül –, de például a rovatunk három újságírójából csupán egy ember tud úszni.

S az pedig ... nem én vagyok.

Ez van.

De valahol nem is baj, mert amennyi balesetről hallani, nem csoda, ha velem együtt sokan óvakodva mártják be lábukat a gyanúsan habzó folyókba.

Ennek ellenére számomra sem megvetendő a vízpart. Igaz, nem árt, ha egy-két horgászbot is kéznél van. Akár horogra akad valami, akár nem. Bár én is azon a véleményen vagyok, hogy nem a hal, hanem a horgászat a fontos, de azért lássuk be: mennyivel szebb és jobb a dolog, ha van valami a szákban. Különösen akkor jelent ez "gyógyírt", ha – az Ukrajnában "tapasztalható" szervezett szúnyogirtásnak köszönhetően – az ember néha egy véradó állomáson érzi magát. (Aki nem hiszi, járjon utána.)

Természetesen sokan vannak, akik irtóznak a víztől, és nem szeretnek horgászni sem. Ebben az esetben – már ha nincs pénze az embernek a hegyek hűvösébe utazni – megoldás lehet, ha az illető a déli órák kivételével naphosszat a tengeriben kapál. Ha eléggé belemerül, úgy kevésbé feltűnő, hogy melege van. Ráadásul megfelelő ruha használatával nem kell megvásárolni a szoláriumára való belépőt sem. Kész haszon! Bár megmondom őszintén, ezt a barnulási módot inkább a városiaknak ajánlanám a figyelmébe (már csak a szolárium miatt is), a falvakban élőknek ugyanis ez a mindennapok része.

Van egy másik lehetőség is: mivel itt a széna betakarításának ideje, ezzel is kitűnően "el lehet ütni az időt", ráadásul a kapáláshoz hasonlóan hasznot hoz.

Ja, valami eszembe jutott.

Az, hogy valahol irigyelni lehet azokat az embereket, akiknek minden mindegy. Mindegy, hogy tél van-e vagy nyár, hogy esik, vagy süt a nap. Akik a nyári forróságban is úgy gondolják, hogy fő a jókedv, a munka úgyis megvár. Az egyik ismerősöm kedvenc mondása – amikor dolgoznia kell – például az, hogy "bár esne vagy este lenne".

Poézis, filozófia ez a javából!

Csak az a baj, hogy túl sokan vallják magukénak.

Tóth Viktor