El tudja azt képzelni a kedves Olvasó, hogy egy vállalatot azért büntetnek meg a hatóságok, mert nincs elegendő munkása, illetve nem alkalmaz kötelező létszámban csökkent munkaképességű személyeket? Manapság, amikor sokan azon sopánkodnak, hogy nem találnak munkát, nem tudnak elhelyezkedni, meglehetősen abszurdnak tűnik a dolog.

Különösképp hihetetlennek tűnik ez azokban a régiókban, ahol még a megboldogult szovjet érában is tízezreket sújtott a munkanélküliség. Igaz, az emberek nem estek kétségbe. Nyáron felkerekedtek, hogy valahol a világ másik sarkán keressék meg a kenyérre valót. Ez a gyakorlat máig megmaradt, sőt, lassan veszélyes méreteket ölt. Pedig már helyben is akadna elfoglaltság. Jönnek a befektetők, futószalagon kínálják az új munkahelyeket, készek a saját költségükön betanítani a szakmunkásokat, csábító ajánlatokkal bombázzák a kárpátaljaiakat. A végeredmény viszont az, hogy megbírságolják őket, mert nem alkalmaznak a törvény által előírt létszámban csökkent munkaképességűeket.

Szóval, az írás elején feltett kérdésre bármilyen abszurdnak is hat a válasz, igaz az állítás. Az egyik magyar beruházással létrejött üzemet beperelték és kemény ezresekkel büntették az ukrán hatóságok a fentebb említett oknál fogva. A külföldi cég ráadásul olyan járásba települt, ahol tízezrek vannak munka nélkül. A tulajdonosok azt gondolták, hogy ott majd enyhítenek a foglalkoztatási gondokon, biztos jövedelemforrással, megélhetéssel segítik a helyieket, egyben a vállalat is prosperál majd, hisz van elegendő dolgos kéz.

Mekkorát kellett csalódniuk! Már az induláshoz is alig tudták összetoborozni az optimális létszámot. Azzal is tisztában voltak, hogy kötelesek bizonyos számú rokkantat foglalkoztatni. Meg is hirdették az állásokat. A szóban forgó vidéken, mely Ukrajna legnagyobb járása, ugyanis rengeteg a leszázalékolt, fogyatékkal élő. Számukra is biztos fogódzót kínált, kínál a mai napig a magyar beruházó. Csakhogy a cégnek lasszóval sem sikerülne az üzem vonzáskörzetében összefogdosni a törvény által megkövetelt kontingenst.

Hogyan is van ez? Ott kínálják tárcán a munkahelyet, a kárpátaljai átlagnál jóval magasabb fizetést, az irigylésre méltó munkakörülményeket, ahol elvben tolonganiuk kellene az állásokért a munkanélküliek ezreinek. No, de hol vannak ezek az ezrek? Jelentem, az évtizedek alatt beidegződött szokásaikhoz híven elutaztak nyári idénymunkára. Vagy pedig az a helyzet alakult ki, hogy Kárpátalján ma nem akar dolgozni a fiatalság. Erről is hallottunk már. A szigorú fegyelem, a kötött munkaidő és a követelmények láttán a legtöbb pályakezdő napok alatt beleun a robotba. Szabadon, csencselve vígan megkeresi az ajánlott bér többszörösét is.

Balogh Csaba