Felújították a beregszászi magyar katonatemetőt (csütörtöki számunkban erről be is számoltunk). 92, a II. világháborúban elpusztult magyar honvéd sírjára került egységes magyar hadisírjel.

Végre! – mondhatjuk, hiszen megérdemelték. Talán frázisnak tűnik, de a hazáért harcoltak, s a hazáért haltak meg. Életüket áldozták azért, hogy mások tovább éljenek.

Egyébként nem a beregszászi volt az első magyar katonatemető, amelyet felújítottak. Mint ismeretes, korábban az ungvári Bercsényi úti katonatemetőt is rendbe hozták, s ünnepélyes keretek között fel is avatták.

Az esemény felemelő volt, ám ami azóta történik – pontosabban nem történik –, az már fölöttébb lehangoló. Az a temető sorsával senki sem törődik, így újra felütötte fejét a gaz. Még néhány év, és fák árnyékéba "borulnak" a keresztek. Egy dzsungel lesz ismét a város szélén, s az arra járó ismeretlen azt sem fogja tudni, mi mellett megy el.

Pedig...

Pedig a város önkormányzata és a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek nem ezt ígérték. Hanem, hogy rendben tartják. Kár. Remélem, a beregszászi, most felavatott katonatemetőnek nem "ungvári" sorsa lesz.

Friss hír: akadt, aki megunta a temető harcát a bozóttal, és az előbbi szövetségesévé vált. A napokban – meg nem erősített hírek szerint – Szentpéteri Bertalant, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa külgazdasági attaséját látták kapával és gereblyével a kézben a temetőben szorgoskodni. Egyedül.

Köszönjük meg. Csak egyetlen bökkenő van. Július 1-jétől Szentpéteri Bertalan mandátuma lejár, s visszatér Magyarországra. Utána mi (ki) lesz?

Tóth Viktor