Ma Nagy Bélával, a Kárpátaljai Református Egyház diakóniai osztályának vezetőjével beszélgetünk egy kicsit másként.

– Sokszor szorult segítségre, hogy felvállalta ezt a missziót?

– Sok nehéz szakasza volt az életemnek, s ez adta az indíttatást, hogy másokon segítsek. 1989-ben a búcsúi gyülekezet gondnoka lettem, 1991-ben pedig az egyházmegye főgondnokának választottak. A diakóniai osztály élére 1993-ban neveztek ki. 2001-től az egyházmegye főjegyzője is vagyok.

– Sokáig azonban kétkezi munkásként kereste kenyerét.

– Valóban. 1972-ben, az iskola befejezése után, a Beregszászi Konzervgyárban helyezkedtem el mint tanuló géplakatos. Idővel jó néhány szakmát elsajátítottam, s csoportvezető is voltam. Később átkerültem az autószervizbe, és három évig irányítottam ott a munkát. Abban az időben felsőbb utasításra sok mindent csak papíron kellett "teljesíteni". Ezt én nem tudtam összeegyeztetni a lelkiismeretemmel, s jobbnak láttam eljönni onnan. Édesapámnak a halálos ágyán tettem ígéretet arra, hogy újra megnyitjuk a búcsúi gyülekezet előtt a templom ajtaját. Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy ezt valóra váltsam.

– Naponta találkozik nehéz sorsú emberekkel, panaszok áradatát hallgatja végig... Nem fásult el?

– Ha nem lenne erős az Istenbe vetett hitem, hogy az ő akaratából és segítségével cselekszem, bizony már belefáradtam volna. Én erre a szolgálatra vagyok elhivatva, nekem ezt kell csinálnom. Ha rátettük a kezünket az eke szarvára, nincs hátratekintés. Engem az éltet, ha másokon tudok segíteni, akkor vagyok elégedett, ha nem kell nemet mondanom.

–Hogyan fogadják mindezt az emberek?

– Vannak közöttük, akik ezt természetesnek veszik, az is előfordul, hogy néhányan igyekeznek kihasználni a segítő szándékot. Ezeket igyekszünk kiszűrni, s a városi szociális osztállyal együttműködve csak a valóban arra rászorulóknak juttatunk ingyen ebédet, ruhaneműt. A többség azonban hálás mindenért.

– Van olyan kérelem, ami megdöbbenti?

– Nemrég volt egy ilyen eset. Nem volt különleges, de olyan valakitől érkezett, akit régről ismertem, s nem feltételeztem róla, hogy nehéz helyzetben, rossz körülmények között él. Saját szememmel kellett meggyőződnöm arról, hogy valóban rászorul a segítségre.

– Mint volt autószerelő, egyedül javítja a gépkocsiját?

– Igen, igyekszem magam karbantartani.

– A szakember szemével válogat a gépkocsik között?

– Természetesen szeretem a szép autókat, de nem elsődleges szempont a márka, sokkal inkább a megbízhatóság dominál. Munkámból adódóan sokat vagyok úton, így strapabíró járműre van szükségem.

– A család hogyan viseli gyakori távolléteit?

– Valóban nagyon kevés időt tudok velük tölteni. Hálát adok a jó Istennek, hogy megértő, segítőkész feleséget rendelt mellém. Ő is a diakónián dolgozik, így jól tudja, hogy miből áll a munkám. Az idősebbik fiam Budapesten tanul, tehát ő is ritkán van itthon. A nyolcéves kisfiam az, aki nehezen viseli, hogy keveset vagyok vele.

– Kárpótlásként engedékenyebb vele?

– Nem tagadom, előfordul, hogy elnézőbb vagyok, amit a feleségem szóvá is tesz. Szerencsére jó gyerek, így nem kell a csintalanságai felett szemet hunyni.

– A viccek kiötlői nem kímélik az egyházat, azok képviselőit sem...

– Nem vagyok a humor ellen. Magam is szeretem a jó poénokat, de mindennek megvan a maga helye és ideje.

– Barkácsolás...

– Az a legnagyobb bánatom, hogy nincs rá időm, különben minden ház körüli és a diakónián adódó javítanivalót egyedül végeznék el. Mivel több szakmában jártas vagyok, jobban átlátom a munkafolyamatokat, s gyakran meg is teszem az észrevételeimet. Igaz, a mesterek bosszankodni szoktak, mert beleszólok a munkájukba.

– Pénz...

– Nem tagadható a szüksége, de az Istenbe vetett hit, az egészség, a megértés sokkal fontosabb.

– Hagyta már cserben a türelme?

– Ritkán, de előfordul. Ilyenkor bizony egy kicsit a hangom is felemelem, de tapasztalatból tudom, hogy veszekedéssel, hangoskodással nem lehet megoldani a konfliktusokat.

– Elégedett az életével?

– Úgy fogadom el, ahogy a jó Isten adta.

Varga Márta

Névjegy

Született: 1954. november 9-én

Végzettsége: középfokú

Munkahelye: a Kárpátaljai Református Egyház diakóniai osztálya

Családi állapota: nős, felesége Mária, a diakónia titkárságvezetője. Idősebbik fia, Csaba, egyetemista. Kisebbik fia, Béla-Dávid nyolcéves.

Hobbi: barkácsolás, kertészkedés.