Számos fiatal próbálkozna tanulmányai mellett valamiféle pénzkereseti lehetőséggel. Csekélyke zsebpénz-, ösztöndíj kiegészítés mindenkinek jól jönne. Diákmunkáért kiált az ifjúság. A tanév végeztével sok diák próbál a nyári hónapokban munkát keresni.

Számos kárpátaljai fiatal a több lehetőséget és kecsegtetőbb keresetet szem előtt tartva az anyaországban keres munkát. Ám aki a megyében szeretne valamilyen nyári szezonális elfoglaltsággal költőpénzt keresni, az mit tehet, hova fordulhat? Vajon működik-e megyénkben ifjúsági munkaközvetítő iroda? Esetleg önerőből kell munka után kajtatnunk a hirdetések és a szórólapok fürkészésével?

A téma kapcsán megkerestük Foltin Pétert, a Megyei Foglalkoztatási Központ igazgatóhelyettesét, aki a következőket mondta:

– Központunk elsősorban olyan állampolgárokkal foglalkozik, akik aktív korban vannak, s állandó munkát keresnek. Azok a diákok, akik hozzánk fordulnak segítségért, természetesen számíthatnak közbenjárásunkra, állásinterjúkra irányítjuk őket. A nyári időszak során előfordulnak olyan idénymunkák, amelyeket kifejezetten a diákok számára tudnánk ajánlani. Elsősorban a mezőgazdasági és különböző vendéglátóipari szabadtéri tevékenységekre gondolok. Hatáskörünk az, hogy segítsük klienseinket a munkakeresésben. Az állásinterjút követően, a munkaadó és munkavállaló szerződést köt, ezután kikerülnek a foglalkoztatási központ nyilvántartásából.

– Kárpátaljával ellentétben külföldön miért működhet tökéletesen a diákmunka?

– Ez teljes mértékben az ottani viszonyoktól függ. Azokban az országokban, ahol a piacgazdaság fejlettebb és a szociális védettség magasabb színvonalú, ott persze hogy szervezettebben működhet ez a rendszer. Ukrajnában ma még a cégek "nyűgnek" tartják, hogy ilyen munkát biztosítsanak. Arra hivatkoznak, hogy míg nem oldódik meg a szakképzettek elhelyezése, addig a diákmunka szervezésében nem tudnak hatékonyan részt vállalni.

– Mikor legális a tevékenység, amit a diák végez, és kihez fordulhat segítségért, ha gondja van a munkaadójával?

– Ha mi irányítjuk az adott helyre, adunk egy irányító lapot is, amit aláír a munkaadó, s munkaszerződést is köt, ez a legális változata a dolognak. Akik viszont nem rajtunk keresztül, azaz önállóan keresnek lehetőséget, és nem kötnek szerződést, ki vannak téve különféle veszélyeknek.

– Ha a foglalkoztatási központ nem tud diákmunka-szervezésben hatékony részt vállalni, akkor hová fordulhatnak még a fiatalok?

– Nem olyan rég alakult az Ungvári Városi Tanácson belül a Család, Gyermek és Ifjúsági Szociális Központ, amely a diákok segítségére lehet. Megpróbálunk kapcsolatban lenni velük, hogy megoldásokat keressünk a diákmunkával kapcsolatos problémákra.

Megkerestük a fentebb említett központ igazgatóját, Oleg Murtazin érdeklődésünkre a következőket mondta:

– Hosszú távon megoldás lehet a fiatalok foglalkoztatási központja, amely már létezik, de csak elméletben. Ennek a szervnek rugalmasnak kell lennie struktúrájában, s a piac változásához is alkalmazkodnia kellene. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése elősegítené a diákmunka széles körű elterjedését.

– A munkaadók tisztában vannak a diákmunka lehetőségeivel?

– Nem szívesen ajánlanak munkát a diákok számára. Nem tartják megbízható munkaerőnek a fiatalokat. Ez is lehet az egyik oka, hogy nem alkalmazzák szívesen őket. Viszont ha egy vállalkozó adott feladatra és időre diákokat alkalmazna, de nem tudja megtalálni a megfelelő embereket, ez annak tudható be, hogy nincs megfelelő közvetítő szerv. Ezt a szakadékot hivatott áthidalni a fiatalok foglalkoztatási központja, ami a megyei ifjúsági és sportfőosztály berkein belül működik.

Természetesen felkerestem az említett foglalkoztatási központot is, ahol munkát kereső diáknak adtam ki magamat. Érdeklődtem a lehetőségek iránt és információt kértem a diákmunkával kapcsolatban, de sajnos kiábrándító választ kaptam. Sajnálatos módon nem tudtak segíteni az ügyben. Amolyan jó tanácsként mondták: magad uram...

Szabó Sándor