A közelmúltban – végre valahára – olyat láttam, hogy felül kell vizsgálnom a világról alkotott képemet. Képzeld, kedves Olvasóm, Ugocsában heveny munkamániában szenvedő útkarbantartók kerültek az utamba. Gőzölgött az aszfalt, dübörögtek a munkagépek, serényen sürögtek-forogtak a sárgamellényes urak. Én meg – ó szent együgyűség – kezdtem reménykedni abban, hogy egyszer majd nem járnak vitustáncot a poharak a szekrényben, ha elhúz Tiszapéterfalva főutcáján egy rendesen megpakolt kamion.

Ugye olyan, mint egy szép álom?

Sajnos hamar fel kellett ébrednem, mivel a nagy hévvel megkezdett melónak véget vetett a közelmúlt esős időjárása. No, jó. Végtére is szakadó esőben nem köt igazán jól a bitumen. Az "útmesterek" meg biztos jobban tudják, hogy mikor melyik munkafázist lehet a legnagyobb hatékonysággal elvégezni. De... Sajnos lassan három hete ácsorog az egyik barátom udvarán az útkaparók egyik munkagépe, és valahogy megfeledkeztek róla az illetékesek. Hiába no, biztosan sejtik, hogy Józsi rendes gyerek, és nem tesz kárt az úthengerben. Szóval, néhány hete megszűnt minden, az utak járhatóságát elősegítő tevékenység. Ami pedig nagyon rossz előérzeteket keltett, az az, hogy az alig megreparált tivadarfalvai utakon máris megjelentek az újabb(?) hipli-huplik. Ja, hogy esetleg illett volna új útprofilt kialakítani, a vízelvezető árokról meg egyéb luxusokról már ne is beszéljünk? Mindegy, nekünk így is jó lenne, csak végre lenne már! De nem akar lenni... Azok a nyavalyás kamionok meg csak jönnek és jönnek. Akarom mondani, mennek. Kijevbe, Budapestre, Pozsonyba meg Belgrádba! Hozzák a keményvalutát, amit állam bácsi állítólag a közutakra fordít. Igen, a közutakra, de nem ám nálunk, hanem például a fővárosban. Az ilyen perifériára eső településeken meg majdcsak kitalálnak valamit a helybeliek. Már látom is, amint megnyeri a szigorúan állami pályázatot valamelyik helyi vállalkozó a Tiszahát kátyúinak hasznosítására. Mondjuk, meghívja a Land Rovert tesztelni. Amelyik típusuk túléli a Nevetlenfalu–Fertősalmás–Tiszaújlak útvonalat, az jó eséllyel indulhat a következő Párizs–Dakaron. Csak úgy dől majd a pénz!

Utópia? Ugyan már! Hadd idézzem kedvenc filmemből, a Kelly hőseiből Csodabogár, a lökött tankparancsnok örökbecsű mondását: Csak pozitív gondolatokat, fiúk!

Matúz István