A Kulcslyukon ma Szuhán Andráshoz, Bene polgármesteréhez lestünk be.

– Mivel foglalkozott, mielőtt a falu első embere lett?

– A helyi gazdaságban dolgoztam. Egy ideig az emléktárgykészítő üzemben, majd a szőlészetben voltam brigádvezető.

– Mióta is polgármester?

– 1998-ban választottak meg először.

– Ezek szerint a falu lakosai meg vannak elégedve a munkájával... Milyennek kell lennie egy jó polgármesternek?

– Elsősorban türelmesnek, ugyanis mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, tehát még az apró-cseprő ügyeket sem szabad félvállról vennie, s minden jelentéktelennek tűnő panaszt meg kell hallgatnia. A másik fontos dolog, amit minden polgármesternek tudnia kell, hogy hangoskodással, parancsolgatással nem lehet egy települést irányítani. Nem azért szavaztak nekünk bizalmat, hogy dirigáljunk, hanem hogy a választók érdekeit szem előtt tartva a javukat szolgáljuk. Bevallom, nekem is időre volt szükségem, míg mindezt megtanultam.

– Emléklapok, kitüntetések díszítik irodájának falát. Melyikre a legbüszkébb?

– Minden elismerés jólesik, de talán kettő áll a legközelebb a szívemhez. Két alkalommal is megkaptam a megye egyik legjobb polgármestere címet.

– A bírót, ahogy faluhelyen nevezik az első embert, nemcsak a hivatalában keresik fel a panaszosok. Mit szól ehhez a család?

– Amikor nyolc évvel ezelőtt elfogadtam a jelölést, ezekre a dolgokra felkészítettem a családot. Elfogadták, mindenben támogatnak. Gyakran tíz percet sem tudok otthon úgy eltölteni, hogy valaki ne keresne személyesen vagy telefonon. Emiatt a ház körüli teendők java a feleségemre hárul, aki derekasan állja a sarat. Immár huszonhat éve hű társam jóban-rosszban.

– Egy polgármesternek mindig oda kell figyelnie az öltözködésére. Egyedül állítja össze a ruhatárát?

– Ezzel is a feleségem foglalkozik.

– Mindig elfogadja a választását?

– Igen, mert, megvallom őszintén, engem nem nagyon érdekel a divat és nem is értek hozzá.

– Ha ideje engedi, szokott azért segíteni neki?

– Főzni, azt szeretek. Főként magam kreált receptek alapján. A hagyományostól eltérően készítem például a rakott krumplit. Sonkát is teszek bele.

– Van kedvenc gyümölcse?

– Egy beneinek mi lenne más, ha nem a barack.

– Kedvenc állata?

– A kutya.

– Miután a beneiek önre bízták a falu vezetését, baráti köre nem lett hirtelen nagyobb?

– Érdekes módon a választások előtt voltak többen. Jó emberismerőnek tartom magam, s így legtöbbször már egy szemlesütésből, egy ideges gesztusból megsejtem, hogy nem igaz baráttal állok szemben.

– Irigység?

– Rám nem jellemző, aki pedig így érez irányomban, az az ő baja.

– Pihenésre nem sok ideje jut.

– Ha csak lehet, úgy szervezem a munkámat, hogy mindenre jusson időm. Számomra a kikapcsolódást, a felfrissülést a horgászat és a vadászat jelenti, s erre mindig találok legalább egy hétvégét.

– Mit szeret a vadászatban?

– Fiatalabb koromban maga a vad felkutatása és elejtése vonzott. Ma már inkább a nagy sétákért kedvelem. Ha nem is lövök semmit, akkor is jó pár kilométert gyalogolok.

– Mi a legnagyobb trófeája?

– Egy 150 kilós vaddisznó.

– Nem félt, amikor ráfogta a fegyverét?

– A vad elejtése nem a félelemről szól. Az eredményes vadászathoz nyugalom kell, mert csak így lehet pontosan célozni. Különben is, féljen a vaddisznó, mert nincs puskája...

– Álma, vágya?

– Szeretnék múzeumot és ipari parkot létrehozni a faluban. Nem titkolt szándékom, hogy ezzel idevonzzam a befektetőket, s felgyorsítsam Bene fejlődését. A falu sorsát nem tudom különválasztani saját életemtől.

Varga Márta

Névjegy:

Született: 1955. január 14-én

Végzettsége: középfokú

Munkahelye: Benei Polgármesteri Hivatal

Családi állapota: nős. Felesége, Klára kereskedő. Lánya, Nikoletta 19 éves, gimnazista. Fia, Norbert kereskedő.

Hobbi: horgászat, vadászat