Autonómiatervet ajánl Belgrád a koszovói albánoknak, akiknek ez eleve nem elég. Montenegró elszakadása után szaporodni látszanak Szerbia államjogi problémái más helyeken is.

 Jóval erején fölül kellene teljesítenie a szerb kormánynak, ha igazán kezelni akarná a maga előtt görgetett problémákat. Belgrád épp ezekben a napokban kénytelen túltenni magát a Montenegróval közös állam gondján, amely – ha csak Szerbián múlt volna – még sokáig gyötörné mind a helyi lakosságot, mind a vezető európai politikusokat. Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök az utolsó pillanatig mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa Milo Djukanovicsék önállósulását, sőt még most sem gratulált a "kistestvér" függetlenségéhez. Pedig Montenegróban tegnap lejárt az utolsó felszólamlási határidő is, és azt az eddig kézzel-lábban hadakozó önállóság-ellenes, Belgrád-párti ellentábor már néma beletörődéssel hagyta elmúlni.

 Ennél is keményebb fa vár a szerb kormány fejszéjére Koszovóban. Montenegró esetében legalább voltak szövetségesei a belgrádi politikának, s ha végül alulmaradtak is, a vereséget területvesztés nélkül úszta meg Szerbia, legfeljebb az Adriától került messzebb. Koszovóban (ma is szívesen nevezik még a szerbség bölcsőjének) viszont szövetséges nincs, a szerb kisebbség még az 1999-et megelőző fénykorában is csak elenyésző kisebbségnek számított az albánok tengerében. A végkifejletet illetően nehezen hihető, hogy az évtizedekig sanyargatott albánok beletörődnének Belgrád akár csak légies fennhatóságába.