Egyik volt tanítványom néprajz dolgozatába a májusi jeles napok sorába beírta: május 31-e ballagás. Nem javítottam ki. Mert szerintem is a ballagás egy olyan jeles nap, mely nemzeti, egyházi, családi megemlékezéseink mellett meghatározó közösségi együttlét. Fontos és jelképes. Mert ezen a napon gyerek és szülő, pedagógus és tanítvány érzi és átérzi, valami véget ért, valami új vár rá...

Leballagott a lányom az óvodában, mondja valamelyik nap a kolléganőm. Na igen, eddig csak a kilencedikes, az érettségiző tizenegyedikes ballagott, ma meg már a szakiskolástól kezdve a főiskolásig mindenki búcsút mond tanintézményének. Idén Kárpátalján 13 470-en érettségiznek. Ami azzal is jár, hogy a szülőknek igen mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Mert egy-egy ilyen ünnepség jócskán megterheli a családi költségvetést. Lányos és fiús mamaként tapasztalatból tudom, hogy a lányok semmivel sem "drágábbak" ilyen alkalmakkor, mint a fiúk. Egy férfiöltöny 500–800 hrivnya körül mozog, egy hozzá való ing 100 hrivnya körül van, amihez természetesen nyakkendő is kell 20–30 hrivnyáért. Egy cipő legalább 120–150 hrivnyába kerül. Vagyis csemeténk ballagási öltözete teljesen kiüríti a pénztárcánkat.

A lányom idén végzi a kilencedik osztályt. Már egy hónappal ezelőtt kinézett magának egy kosztümöt Ungvár egyik legmenőbb bevásárlóközpontjában. Húztam, halasztottam a dolgot a vásárlással, hiszen csemetémtől megtudtam, hogy az ára nem éppen az én pénztárcámnak megfelelő. De ha pont az kell neki... Üsse kő. Szégyellem magam, de majdnem a plafonig ugrottam örömömben, mikor a helyszínen kiderült, hogy éppen tegnap vette meg valaki. Csak akkor éreztem némi lelkiismeret-furdalást, mikor láttam, hogy legörbül a szája. Késő délutánig róttuk a város üzleteit, míg ráakadtunk egy hasonlóra, mondanom sem kell, hasonló árban.

A ballagásra virágot is illik vinni. Nem ritka az sem, hogy az alsós tanító néninek, osztályfőnöknek, és magának az iskolának ajándékot is vásárolnak. És nem holmi bóvlit. Az aranylánc és aranykarkötő mellett a háztartási gépek viszik a pálmát. És akkor még nem szóltam a ballagás utáni vizsgákról, ahol "etetni kell" a tanárokat, és az utolsó megmérettetést követő táncos mulatságról, a bankettről. Őrült pénzbe kerül mindez, higgyék el, tapasztalatból tudom.

Mindezekből a gondokból persze vajmi keveset érzékel az ifjú ember. Ő boldog, hiszen leballag, búcsút mond az iskolának.

Ballagás, jeles nap... Szerintem inkább jeles év. Mert belegondolva, legalább egy évig kell még dolgoznia a szegény szülő(k)nek, hogy kiheverje mindazt, amit rááldozott...

Fedák Anita