Játszani jó! Hát még, ha nyerni is lehet vele! Ezért teszik sokan próbára tudásukat és képességüket, s neveznek be különböző versenyekre. A játékost a siker, a győzelem mindig felvillanyozza, s újabbak elérésére ösztönzi. És akinek nincs kimagasló képessége, de nyerő szeretne lenni? Nos, az ... mondjuk, totózik, lottózik, vagy szerencsét próbál egy játékteremben.

Mindezt megteheti, mert az utóbbi időben megyeszerte gombamód szaporodnak a játéktermek és -automaták, ahogy ez utóbbiakat kedélyesen becézik: a félkarú rablók. Szinte minden vendéglátóipari egységben vagy előterében, de utcasarkokon is megtalálhatóak. Csillognak-villognak, csilingelnek és... elnyelik a kopijkákat. Gyakran hatalmas tömeg veszi körül a masinákat, s az emberek egymást túllicitálva dobálják be a fémpénzeket.

Egy ilyen automata előtt szinte mindennap elhaladok. A játékosok többségét már arcról ismerem. Ott vannak reggel, mikor munkába megyek, de még hazafalé jövet, késő délután is ott találom őket. Idejük van, pénzük van, miért ne játszanának? Kinek mi köze hozzá? Jogos a kérdés. Ám annak is többször voltam már szemtanúja, hogy ezek a nők, férfiak és gyerekek a boltba igyekvő rokonaiktól, ismerőseiktől kunyerálnak játékra valót. Nézem a nagy pénz reményében utolsó aprójukat is gépbe dobók arcát. A legtöbbjük szemében ott az az ördögi tűz, mely bármikor felemésztheti őket. Ha nyernek, még a vasládát is megcsókolják, ha veszítenek, megrugdossák és átkot szórnak rá.

És még mindig nem ez a legborzasztóbb. Ahogy mondani szokták, a bicska akkor nyílik ki a zsebemben, amikor apuka, anyuka és a gyerek együtt játszik! Mert ugye, játszani jó, s nem lehet elég korán kezdeni! És majd csodálkozik a kedves szülő, amikor a gyerek iskola helyett a játékteremben köt ki! Valóban nagy a kísértés. Hiszen, ha Fortuna kegyeibe fogadja a szerencsét próbálót, néhány kopijka ráfordítással több száz hrivnyával lehet gazdagabb. És ha csak veszít? Ha nem tud leállni, s bármire képes lesz, hogy némi aprót szerezzen? Hamarosan kicsúszhat a lába alól a talaj, s elindul a lejtőn. Tudok olyanról is, aki már közel ezer hrivnyára tett szert ilyen módon. Most azon gondolkodik, hogy otthagyja a munkahelyét, s csak a játékra fog koncentrálni. Abból akar megélni.

Ha a szenvedélybetegekről esik szó, akkor elsősorban a kábítószer-élvezőkre és az alkoholistákra gondol mindenki. Pedig a vagyonokat kaszinókban, kártyaasztaloknál és félkarú rablóknál hagyók többsége is az. Program a gyógyításukra, sorsuk rendezésére van szép számmal, de mi hasznuk? Hány fog megvalósulni azok közül? Ha jól sejtem, egy sem. Még azért lenne egy kérdésem. Nem lehet, hogy aki ilyen eszelős tempóban osztogatja az engedélyeket (ha kell egyáltalán hozzá) a pénzt faló vasládákra, az maga is egy új kórban szenved? Mondjuk játékautomata-kihelyező szenvedélyben, amihez szövődményként akut pénzsóvárság párosul. Őt ki fogja kigyógyítani?

Varga Márta