Számos nagy tapasztalattal rendelkező külföldi szakember szerint Kárpátalja idegenforgalmi szempontból még nem igazán tartozik a frekventált kategóriába. Pedig mi, akik itt élünk, mindannyian tanúsíthatjuk, csodálatos szépségű, nyugalmat, harmóniát sugárzó vidék a miénk. Hegyes-völgyes tájai, kristálytiszta patakjai újdonságot, különös érdekességeket jelentenek mindazok számára, akik egész évben csak síkvidéket látnak. A palettát várak, kastélyok, kúriák színesítik, amelyeket, az igazat megvallva, nem ártana jobban gondozni, rendben tartani. Persze, nem idegen kézbe adással, hanem államilag.

Hegyvidéki járásainkban szinte százméterenként ott vannak a gyógyhatású ásványvízforrások, gombával és más, emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas termésekkel teli erdők, orvosok által is igencsak javasolt gyógynövények, halakban újra gazdag folyók, tavak, holtágak, pihenőhelyek. Hangulatos falvaink közül már jó pár ráállt a falusi turizmusra, mert bármilyen hihetetlen, egy nagyvárosból érkezett embernek, legyen az ukrán vagy külföldi, igenis egzotikus élményt jelent a falu csöndje, nyugalma, meghitt közössége.

Szóval nincs okunk aggodalmaskodni amiatt, hogy nem tudunk mit kínálni a turistáknak, pedig a lehetőségeknek még csak egy részét soroltam fel.

Emlékszem, úgy 5–6 évvel ezelőtt egy osztrák szakember beszélt nekem arról, hogy Kárpátalján az úgynevezett ökoturizmusra kellene helyezni a hangsúlyt. Bevallom, akkor még fogalmam sem volt arról, mi fán terem is az ökoturizmus. Aztán elmagyarázta, hogy az érintetlen természet, a hatalmas gyárak és nagyüzemek hiánya ebből a szempontból nem hátrányt, hanem kifejezetten előnyt jelent.

Azt is elmondta, ennek megteremtéséhez sokkal nagyobb odafigyelés kell, mert különben a kiaknázatlan lehetőségek vidéke maradunk. Sokkal jobban oda kellene figyelni a reklámra, a szálláshelyek kialakítására, minőségére, részletes térképek készítésére, kiadására és terjesztésére, mert a gépkocsival ide érkező elsősorban ennek segítségével tájékozódik, keres fel ilyen vagy olyan látványosságot, nevezetességet és ott megáll, akár több napra is, ha van számára elfogadható színvonalú szállás és kiszolgálás, étel, ital, tisztálkodási lehetőség.

Nem vallom magam idegenforgalmi szakembernek, de azt hiszem, a fentiek eléggé meggyőző érvek, van bennük logika. Kinek vagy kiknek és főleg hogyan kellene ezt úgy megszervezni, hogy az valóban működjön is? Vállalkozókkal, önkormányzatokkal, s még ki tudja, kikkel-mikkel egyeztetni, kidolgozni a marketinget, az a szakemberek dolga. Az azonban szinte teljesen biztos, mindenképpen érdemes lenne komolyabban hozzáállni, már csak a "tiroli szaki" igazának bizonyítása vagy cáfolata miatt is.

Az pedig, hogy a szakma Kárpátalján évről évre mind nagyobb és nagyobb számadatokkal takarózik, ami mögött teljesítmény alig van, az nem egyéb, mint langyos duma.

Nigriny Szabolcs