A lassan felálló új magyar kormánynak nemzetinek kell lennie. Talán ez az, amiben egyetértenek, de legalábbis kívánatosnak tartanak azok, akiket valamilyen szinten érdekel a határon túli magyarság helyzete, jövője.

A nemzetpolitika fogalma és jelentősége viszont az e rétegbe nem tartozó magyaroknak, sajnos, félő, hogy csupán egy kiüresedett, tartalom nélküli meghatározást jelent. Kétségtelen tény, sokan vannak olyanok, akik jó magyarnak tartják magukat, talán még a gyermekeiket is anyanyelvű tanintézménybe járatják, az életet viszont nem nemzeti szemüvegen keresztül szemlélik, hanem egyszerűen jól akarnak élni. Dolgozni akarnak, oda mennek, ahol a munkahelyet megtalálják. (Jelentős részben ezért is tekintenek bizonyos nosztalgiával nálunk a brezsnyevi, Magyarországon a kádári időkre.)

Az anyaországban manapság egyre többet hallani a határon túli támogatási rendszerek rendbetételéről. Ez rendben is van, viszont ha már hozzányúlnak, nem ártana azt úgy megreformálni, hogy egy kárpátaljai átlagember is tudja, miről van szó, milyen lehetőségei vannak. S legyenek lehetőségei! Mert kérdezzünk csak meg egy átlagembert: milyen támogatásokat ismer, amelyeket igénybe is tud venni? Megemlítené az oktatási-nevelési támogatást, az utazási kedvezményt, és ennyi... Pedig a támogatások köre jóval szélesebb, s arra lenne szükség, hogy az érintettek köre is kibővüljön.

Például a gazdasági téren történő támogatással. Sokan megírták már, a határon túli magyarság megmaradása jelentős részben gazdasági megerősödésétől függ. Valljuk be azonban őszintén: a jelenleginél nagyságrendekkel több összeget kellene erre szentelni. Forintmilliárdokat. A "csepegtetős" módszer ugyanis az uborkatermesztésben hatásos, a nemzetpolitikában, a szülőföldön maradás elősegítésében viszont kevés. Bár ezt is meg kell köszönni, csak éppen nem sok minden változik ezáltal az egyszerű, hétköznapi emberek életében. Az a lényeg, hogy Magyarország – mintegy vállalkozásként – fektessen be a határon túli magyarságba. Ha ez megtörténik, akkor valóban a szülőföldön marad a magyar, és közben az sem lesz baj, ha a "vállalkozás" működik, jövedelmet is hoz. Hozzon is, mindenki számára! S akkor talán a kárpátaljai magyarok nem Portugáliába vagy Csehországba mennek vendégmunkásnak – Magyarországról már nem is beszélve –, hanem valóban a szülőföldön fognak boldogulni.

És megmaradni.

Tóth Viktor