Az idő felmelegedésével az új ültetésű szőlő védőhalmait fokozatosan szétbonthatjuk. Az egyik legfontosabb teendő a hajtásválogatás. Ezt minden tőkén el kell végezni. Ha a növény előző éven gyengén növekedett, célszerű lombtrágyázással erősebb növekedésre serkenteni.

Május vége felé a peronoszpóra és a lisztharmat fertőzési veszélye miatt mindenütt kezdjük el a védekezést.

Öntözzük a karfiolt

A szabadföldi palántaágyba most vessünk paradicsomot júliusi kiültetésre. Elsősorban rövid tenyészidejű fajták jöhetnek számításba. Paprikát is vethetünk őszi szedésre.

A már kiültetett paprika talaját öntözés vagy eső után alaposan kapáljuk fel, mert ezzel gyorsítjuk a felmelegedését, így a növény növekedését is. Az elpusztult vagy gyenge palántákat újakkal pótoljuk. A karfiolt 2–3 naponta frissítő jelleggel öntözzük, mert vízhiány esetén a rózsája apró marad, barnul.

Ha lehetőségünk van a rendszeres öntözésre, akkor még ültethetünk késői fejeskáposztát is.

Jönnek a darazsak...

Lassan beérik a korai cseresznye. Fontos, hogy az egész termést leszedjük, mert ha a gyümölcs a fán marad, az számos betegség előidézőjévé és kártevő terjesztőjévé válik.

A fejlődő, érő gyümölcsök rendkívül fogékonyak a szürkepenészes fertőzésre. A penészgombák a nedves gyümölcsfelületen telepszenek meg a legkönnyebben. Ezeket távolítsuk el a gyümölcsfákról, és égessük el a károsodott növényi részeket. Az amerikai fehér szövőlepke hernyóinak fészkeit valamennyi fán, a szövődarazsak lárvái által összehúzott leveleket és a levélfodrosodás fertőzését jelző elszíneződött, hólyagosodott, összezsugorodott hajtásrészeket, leveleket az őszibarackon, a hajtáshervasztó darázs által károsított hajtásvégeket és a pókhálós körtedarázs lárvái által összevont levélcsomókat a körtefán keressük.

A rosthiány tünetei

A szakemberek a sertést a fehérjeigényes állatok között tartják számon. Ennek ellenére a túlságosan koncentrált, rostszegény takarmányozás akár emésztőszervi megbetegedéshez is vezethet.

A hizlalás folyamán az 5–5,5%-os rosttartalmú takarmány etetése ajánlatos. A célnak kiválóan megfelel a lucerna, amely már kaszálható. A rosthiányra az hívja fel a figyelmet, ha a jószág az almot eszi, de a hiánytünetek közé sorolható a bélsárpangás, az étvágy romlása, súlyosabb esetben pedig a gyomorfekély. A farokrágás is a rosthiányra utalhat.

A szükségesnél több rost etetése csupán annyiban káros, hogy ezzel a sertés által elfogyasztott takarmányban arányaiban kevesebb lesz a fehérje és az energiát adó alkotórészek.