A világnak ezen a táján általában négyévente kelt szárnyra, vált aktuálissá az a mondás, hogy ígérni tudni kell, vagy, hogy szegény ember az, aki még ígérni sem tud. Engem, meg gondolom Önt is, kedves olvasó, a szüleim, nagyszüleim arra tanítottak, neveltek, hogy az embernek be kell tartania szavát. Van egy remek kis magyar közmondás is erre: Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó.

Miért hozakodom elő ezekkel az egymásnak feleselő szólás-közmondásdival? Kérem, bennünket megint Palira vettek. Mert ugyebár volt a nagy választási küzdelem a szavazó polgárok kegyeiért. Akkor aztán dőlt a sok szebbnél szebb ígéret az alacsony árakról, a nép érdekeinek védelméről, a biztos megélhetésről, az új munkahelyekről, a különféle értünk indítandó reformról. Ki-ki vérmérséklete és fantáziája szárnyalásával egyenes arányban fogalmazott.

Egyik közeli ismerősöm például személyre szóló levelet kapott az egyik párt vezérétől, aki szép szavak kíséretében különféle támogatások lehetőségével kecsegtetett. Lévén a megkeresett egy civil szervezet vezetője, élt az alkalommal és nyomban levelet írt a kijevi úrnak. Kifejtette, hogy sem ő, sem a tagság nagy része nem járt soha az ukrán fővárosban. Tehát a legnagyobb ajándék az volna, ha az ígéreteket tévő segítene a maroknyi kárpátaljainak eljutni Kijevbe és megismerkedni a főváros nevezetességeivel. A levél elment. Közben lezajlott a választás. Az illető úr és pártja a közelébe sem került a parlamenti küszöbnek, bár a kis kárpátaljai közösség lelkesen voksolt mellette. A levélre nem érkezett válasz. Talán öt év múlva...

Öt év múlva minden bizonnyal a most megválasztott honatyák újra előveszik az ígéreteiket, melyekről most villámgyorsan megfeledkeztek. Milyen közösségi érdekvédelemről lehet majd szó például a parlamentben, ha két hónap alatt csak a pozícióharcra futotta a bejutott pártok erejéből? Hogy közben kozmikus erővel nőnek az árak, romlik az életszínvonal, újra tombol a korrupció? Ja, s hogy például Ungvár választott polgármestere a város teljes megbénítását tervezi?

Oda se neki!

Megleszünk mi vezetékes víz nélkül is. Legfeljebb az Ungra járunk mosni, mosakodni... Még mindig tisztább, mint a Vérke. Igaz, Beregszászban inkább a polgárközpontú rendteremtés dominál.

Balogh Csaba